Ha már listát készítettem a fontosabb első történésekről, nem hagyhatom ki az egyik legmegrázóbb eseményt sem: kisfiam addig próbálkozott a forgásokkal, amíg leesett a nagyágyról. Mindez persze azalatt történt, amíg kimentem a mosdóba nem egész 5 percre, és azt hiszem mindketten alaposan meglepődtünk. Én azért, mert úgy tudtam, nem megy neki a hasról hátra fordulás, márpedig ezt a zuttyot csak úgy tudta végrehajtani, ha többször is átfordul egymás után ( ugyanis egész a fal mellett hagytam őt, hanyatt fekve). Ő meg azért, mert szerintem ő is úgy tudta, hogy nem megy ez neki :-) És nyilván kényelmetlen volt az a testhelyzet amibe került az esés után. Még jó hogy egy kicsit rendetlen vagyok és lent maradt a párna a földön, így arra pottyant.
Nálam egyébként a döbbenet nagyobb volt mint az ijedtség, mikor lent találtam őt az ágy mellett, magamban sehogy se tudtam rekonstruálni a történteket.
Azóta is kínlódik, ha hasra fordul és már sokat elidőzött úgy, adja nekem a szerencsétlent, és sír hogy fordítsam vissza. De nem hiszek neki ezek után. Hát egyszer majdcsak bevállalja előttem is a tudományát! :-)
:D!Ügyes!mármint a fiad...már most túl akar a te eszeden járni...és túl is fog :P....jó hogy a párna ott volt :),de szerintem nincs olyan baba,aki le nem esik valahonnan...:),Krisztián is esett:)!
VálaszTörlés