Gasztroblogger

Avagy a jó bableves titka a jó bab

    Kedves érdeklődésekre válaszolva jelentem, a végén elkészült az a bizonyos bableves. :-) Az íze remek lett, és a babon kívül minden egyéb alkotórésze kiválóra sikeredett. Mivel a húsvéti sonka főzőlevével készült, így eleve nem volt túl nehéz dolgom, ami az ízeket illeti. A hosszú főzés alatt a zöldségek is iggggen alaposan megfőttek, arról meg igazán nem tehettem, hogy a fehérrépa fás volt... :-) Jót ettünk belőle tegnap, de hogy ne kínlódjunk már vele olyan sokáig, ma reggelre jól megbuggyanta magát (mivel nem raktam hűtőbe - okoooos) úgyhogy ki kellett öntenem... :-/
   Lényeg a lényeg, alaposan beleástam magam a témába és kiderült, hogy NEM én vagyok a hibás, mivel teljesen szakszerűen jártam el (bár sosem olvastam receptet, csak így zsigerből... :-) ), áztattam a babot ahogy kell, mégis a fele megfőtt, a másik fele meg ropogott. Úgyhogy bolti babot nem szabad venni, mert a keverék elég vegyes összetételű lehet, van benne élelmiszerjegyes időből való, meg friss is (gondolom ez utóbbi kevesebb százalékban...).
 
    De ha már boltit kényszerülünk venni, mert nincs a közelben piac ahol Julis néni árulja a sajátját (de csak babszezonban! És amúgy ezek a Julis nénik is huncutok tudnak ám lenni, legyen mindenki résen!), vagy nem termett az erkélyládánkban, akkor a következő trükkökkel lehet menteni a helyzetet, ha két óra főzés után is zörög a bab:
    - szódabikarbóna: késhegynyi mennyiség, vagy picit több, de vigyázni kell, nehogy átvegye az ízét a leves
    - zöldségeket kiszedni és csak a babot főzni tovább, majd ha végre valahára megpuhult, visszatenni mindent

   Ha pedig biztosra akarunk menni, az alábbi technológiákat alkalmazhatjuk:
    - kuktában főzzünk, de legalábbis fedő alatt, alacsony hőfokon ("lassú tűzön")
    - sót csak akkor adjunk a leveshez, ha már a bab megfőtt.

Ha már semmi nem segít, az "ecetes olló" egy elcseszett bableves esetében a turmix... :-)
Pürének még mindig jobb, mintha kidobnánk az egészet úgy ahogy van... :-)