2012. április 28., szombat

Az első

    Örülnék, ha azt írhatnám, az első fogacskáról szól a cím, de sajna még mindig nem... Minden reggel kutakodok a gyerek szájában, hogy hátha kibújt már egy, de még semmi. Nem tudom meddig hibáztathatom a még nem létező fogait, amiért nyűgös nappal, nem alszik éjjel, meg persze rág mindent és folyik a nyála mindenhova, de egyelőre nincs más magyarázatom.

   Na most mondjuk van, mert hogy az egyik "első", amiről írok most, az többek között az első igazi betegség, ami közel egy hete lepett meg bennünket. Az első babatali (októberi anyukák fórum) után este vettem észre, hogy amellett hogy szokatlanul sírós, melegebb mint kellene, és nem tévedtem. 38 felett volt picivel a láza, sokat vívódtam hogy végül csillapítsam-e gyógyszerrel vagy ne, de aztán végül beadtam neki, mert nagyon kínlódott. Ez múlt vasárnap volt, azóta minden éjjelünk és nappalunk lázasan telik. Kivéve ma, és nyugtával már dicsérném is a napot, de még meglátjuk, mit hoz az éjszaka. A láz mellé lett még egy kisebb buci a bal füle alatt a nyakán, bedurrant a nyirokcsomó, elég csúnya... Az még egy jó két hét amíg visszahúzódik, addig ilyen kis féloldalas lesz szegénykém. Gyógyszert nem kaptunk, gyulladáscsökkentés céljából Nurofent kap(ott) napi háromszor, és még e mellett is maradt a láz, hát az éjszaka már kezdtem kicsit parázni hogy mi lesz így velünk, de ha ma éjjel nem lesz semmi, akkor úgy néz ki, kihagyjuk az ügyeletet. Csütörtökön meg megint megyünk dokihoz kontrollra.

   Ma végre el tudtunk menni nagybevásárlásra, le se merem írni mennyi röppent ki a pénztárcánkból nagyjából egy óra leforgása alatt... Úgy, hogy itthon aztán végiggondoltuk, hogy mit felejtettünk el. :-)
   Ezen bevásárlás alkalmával vettük meg az első csomag pelenkát, merthogy kifogytunk a felhalmozott tartalékokból. Hála az ajándékoknak, adományoknak, eddig kitartott a készlet, azért ez se semmi! Najó, igazság szerint vettünk már pelust, de az még Beni születése előtt volt, és azt nem is számítom. Összesen három kis csomag volt kezdésnek, bagatell tétel az elmúlt fél évben elhasznált mennyiséghez képest. Popsitörlő még van egy bontatlan karton, egy darabig az is elég lesz. :-)
   A betegség miatt a héten kihagytuk a tornát,  jövő pénteken lenne a soron következő alkalom, gondolom addig rendbejövünk.
   A múltkor egyébként megtörtént az első kendős hordozás, de gyanítom, hogy ez egy darabig (ha nem végleg) egyben az utolsó is volt. Egész jó az a kenguru amit vettem, de az utóbbi időben elég kényelmetlenné vált nekem, meg úgy vettem észre hogy Beninek is, úgyhogy kipróbáltam hogy milyen ha a csípőmre kötöm a hordozókendőben. Gondoltam, jobban tudok közlekedni, mert nem kalimpál elöl a lábaival, én állítom be hogy mennyire legyen szoros, meg nem nyomnak a csatok. A kelleténél kicsit nagyobb önbizalommal álltam a dologhoz, merthogy a gyakorlatom a megkötésben meg ennek pont az ellentettje volt, egyszeri itthoni próbával nekivágtunk Békásnak. Hát mondanom sem kell, visszafelé már nem volt akkora arcom. A nagy eszemmel még bementem a Dm-be, hogy még egy kis ballaszt is legyen rajtam, Beni közben elaludt, így semmi tartása nem volt, nem kapaszkodott csak lógott rajtam, de szó szerint. Fél kézzel tartottam hogy valahogy egyenesen üljön és ne ferdüljön el hazáig a nyaka, közben állandóan lecsúszott a táska pántja a vállamról, a szatyrom is nehéz volt, brutál mód melegített a kendő, úgyhogy mire felértem a negyedikre, elátkoztam azt a napot úgy ahogy volt. Persze mire lebontottam a gyereket magamról, fel is ébredt és estig cirkuszolt, mert a kevés alvás miatt ilyenkor ez szokott lenni.
 Ja, próbálgattam a hátamra kötözni itthon, hogy gyakoroljuk azt is. Elméletben már tudom hogy kell, de a gyerekkel együtt még nehezen megy. Mikor végre sikerült hátra tornáznom, olyan izgatott lett, és úgy tetszett neki ez az új perspektíva, hogy két kézzel kezdte tépni a hajamat. Örült hogy így jobban hozzáfér. Amíg ebből a cibálós korszakából nem nő ki, addig ezt a hordozási módot is hanyagolom, mert féltem azt a maradék pár szál hajamat, ami a terhesség után nem hullott ki.

  Mindezek ellenére nem ment el a kedvem a hordozástól, csak a kendőtől, de lehet hogy csak pihentetnem kell a dolgot és kicsit képezni még magam a következő próbáig. 
  Sőt, olyannyira nem ment el, hogy valami egyszerűbb megoldás után kutatva (először másvalakinek néztem) belebotlottam a Mei Tai hordozóba (ismertem már hírből, de valamiért nem foglalkoztam vele), és elhatároztam hogy szerzek egyet. Természetesen nem eredeti áron, de gondoltam esetleg akár varrathatok is olyat, vagyis valami Mei Tai-hoz hasonlót. Végül a Vaterán néztem körül és 1500-ért találtam egyet, varrónő által varrt, gondoltam kipróbálásra tökéletes. Megkötni is egyszerűbb mint a kendőt, nem melegíthet annyira, hát idevele! Így megtörtént életem első vaterás vásárlása, kis parával, mert az ilyen előre utalásos dolgoktól a hideg is kiráz, de megnyugtattak hogy ez már csak így megy az ilyen vásárlásoknál, szóval most várom hogy megérkezzen a csomag.

Amíg e sorokat írom, a nyitva hagyott ablakon berepült az első szúnyog. Remekül időzített! :-D
Kinyírtam.







1 megjegyzés: