Visszaszámlálás

   Megvolt az utolsó hóforduló, a következő esemény az első szülinap! 25 nap múlva, ha jól számoltam.
Nem is mentünk most 11 hónaposan védőnőhöz, majd akkor lesz nagyon pontos évfordulós mérés meg státuszfelmérés, addig meg csak saccolom hogy túlléptük a 8 kilót, mert leszakad a derekam.

  Miután az előző bejegyzésben még csak azt írtam, hogy lépegetés helyett csak toporog, még aznap megmutatta, hogy megy már az is neki. Épp vendégeink voltak (úgy látszik a közönség jó hatással van rá, a pápánál is ez volt), és a szokásos kanapé melletti felállás után elkezdett oldalazni. Mindkét irányban nagyon jól megy, és nagyon tetszik neki, hogy halad. :-) Kíváncsi leszek mikor unja meg a kötöttpályát, és merészkedik messzebbre, kapaszkodás nélkül. Miután ezt leírtam, gondolom majd ma délután. :-) Áthívom a szomszéd Ildikót, hogy közönség is legyen, és menni fog. :-)

  Tornára nem kell járnunk, a múltkor leírtak miatt. Ennek nagyon örülök, mert most amúgy is teljesen össze-vissza van a napirendünk, három naponta változik, úgyhogy most tényleg csak macera lenne. Október 9-én megyünk kontrollra, remélem a "ballábazás" is megoldódik addigra és nem köteleznek minket hogy tovább járjunk.

   A héten igen intenzívnek mondható társasági életet éltem! :-) Szerdán találkoztam pár kolléganőmmel, ők is baba miatt vannak most "szabin", nagyon jól telt a nap, aranyosak voltak együtt a gyerekek. Mi is jót beszélgettünk.
A Nyugati környékére mentünk, már eleve úgy terveztem, hogy nem babakocsizunk, mert én tuti nem kínlódok a HÉV-vel, aztán az aluljáróban a lépcsőkön, meg ugyanezt hazafelé is. Úgyhogy előszedtem a vaterás hordozót, elöl gyerek, hátul hátizsák, és nekivágtunk. Nem is volt annyira vészes, de azt hiszem ez az utolsó alkalom volt, hogy előre kötöttem a gyereket, mert már nagyon nehéz nekem...
Jó lenne többet kimozdulni, de babakocsival lenne a legkényelmesebb mindkettőnknek, a közlekedés viszont elég nehézkes azzal. Számomra legalábbis. Sajna nem minden busz alacsony padlós, de még ha az is, ahhoz hogy kiküszöböljem a HÉV-et, legalább három átszállás kell hogy pl. a Mammut környékére eljussak egy barátnőmhöz, akivel most már tényleg jó lenne gyakrabban összejárni és összeereszteni a gyerekeket.

   Szombaton meg a Csajokkal lazultam (főiskolás ismeretség, azóta is tartjuk a kapcsolatot, és viszonylag gyakran járunk össze). Eddig mindig nálunk volt a "buli", miután a gyerek miatt nem nagyon tudtunk sehova menni, de most úgy döntöttem, egyedül megyek. Beni és Apa elvittek kocsival este hat körül, ők aztán hamar haza is jöttek, én meg úgy éjfélig lumpoltam (=három pohár bor és egy pálinka, meg jó kis beszélgetések). Zsuzsáék elhoztak kocsival, úgyhogy szuper volt! Itthon rendben volt minden, picit nyafizott állítólag, de fél kilenckor már aludt is.
Azt hiszem, ezt máskor is el merem ezután játszani. Na nem gyakran, de néha-néha ezek szerint kimozdulhatok. Apa ügyesen helytállt. :-) Nagyon-nagyon jólesett a Csajokkal találkozni, és beszélgetni úgy, mint régen.

  A napokban el kéne ugranom vásárolni valami őszi-téli holmit Beninek. Hirtelen bejött a hűvös idő, és azt se tudtam mit adjak rá. A nadrágok rövidek, kabátja nincs (na egyet közben találtam, de az is csak átmenetinek tűnik), fogytán vagyunk hosszú ujjú body-kból, egy párat most kaptunk, de télire nem hiszem hogy kitart, most valahogy gyorsabban növi ki őket. Elővettem azokat a ruhákat amiket még Enikő barátnőm küldött Erdélyből, van már jópár holmi amik kezdenek jók lenni, többek között pl. a jelenlegi egy szem kabátunk is, meg egy csomó zokni, amiből szintén állandóan fogytán vagyunk. Mivel még mindig csak mászik, ezért a zoknik lábfeje állandóan fekete, pedig a múltkor egyenként sikáltam fel az előszoba-étkező csempéit, de hiába.
Még elvileg kapunk pár holmit Temerinből is, az is nagy segítség lesz, szerencsére eddig nem nagyon kellett költeni ruhára, megúsztuk csereberével. Mi is kaptunk, mi is adtunk, jól van ez kitalálva. De azért valamit mégis kéne néznem nekem is.

 Ébredezik (valahogy ez a napközbeni alvás sem az igazi mostanság), megyek. Nem tudok már úgy a gép előtt ülni ha ébren van, mert akkor jön és kapcsoltatja a gombokat, az asztal alatt a kábelek között matat (múltkor lerángatta a kezem alól az egeret), meg nyomkodja az elosztó kapcsolót. És persze hiszti van mert nem engedem, és ennek tetejébe még nem is foglalkozok vele. Ha véletlenül mégis elterelődik a figyelme, akkor meg a szárítót tologatja, múltkor magára is rántotta.

Ma nem főztem, Anyutól hoztam töltött paprikát, abból kap, remélem elégedett lesz vele. Egyszer már evett (ráadásul még picit csípős is volt!) és bejött neki! :-)

Na jólvan, megyek, mert nyüszít....

Végre!

   ... eljutottam ide is, hogy írjak. Annyi minden történt a legutóbbi bejegyzés óta, hogy azt sem tudom hol kezdjem.
   Benikém pár nap múlva betölti a 11 hónapot, és indul a visszaszámlálás az első szülinapig! :-) Elképesztő, hogy már itt tartunk...
Hol is? Jelenleg kábé 8 kiló lehet, továbbra sem viszi túlzásba, de egyre kevesebbet foglalkozom ezzel. Legutóbbi mérésnél 71,5 centi volt, azóta a 72-őt gondolom elérte már. Van 5 foga, persze még növésben mindegyik, de határozottan látszanak. Használja is őket, a csikorgatásukról talán kezd végre leszokni, viszont előszeretettel harap, főleg a vállamba, combomba. Persze csak szeretetből. :-)

   Egészen idáig kudarcba fulladt minden erőfeszítésem, hogy bármire is megtanítsam: pápázni, tapsolni, pacsit adni, hol a lábad, hol van Apa, stb. Most úgy látszik megkegyelmezett, és nem akarja hogy aggódjak hogy esetleg valami gond van, ezért rohamosan elkezdte ezeket produkálni, szinte napról-napra több mindenre hajlandó.

   Először csak azt vettem észre, hogy ha énekelem/szavalom a Füles Mackót, akkor rögtön keresi a nagy maciját. Ha azzal játszottunk, mindig azt énekeltem. Most már összeköti a kettőt, de ha csak annyit mondunk hogy brumma-brumma, vagy mackó, akkor is megy oda és megszeretgeti. Csináltam olyat is, hogy a kulcsszavakat kihagytam a dalból, de akkor is ment a macihoz. :-)  Még azt akarom kipróbálni, hogy nem énekelem, csak szavalom, de szintén a kulcsszavak nélkül. Ez egy jó játék nekem is! :-D

   Temerini vakációnk alatt egyszer csak a pápával is meglepett egy vendégeskedés alkalmával. Azóta folyamatosan csinálja, még az üres lépcsőházban is ha jövünk haza, vagy csak úgy, ha eszébe jut. De a megfelelő alkalmakkor is megy, ha kérjük.
   A másik kedves játékunk a "bucc". Ez a buksik összekoccantását jelenti, amit még nagyon-nagyon régen csináltunk, egész pici volt, és azóta nem is foglalkoztam vele. Aztán hogy honnan jött ez neki, nem tudom, de egyszer csak odajött és a homlokomhoz buccantotta a fejét, azóta is ha azt mondom "bucc", akkor jön oda és mint egy kis faltörő kos, finoman lefejel. :-)

   Egyre többet "dumál", de persze még csak babanyelven. Azóta eredt így meg a nyelve, mióta Leventééknél voltunk látogatóban Temerinben, ott nyilván rájött hogy a babák is tudnak beszélni, úgyhogy kedvet kapott. :-)
Van amikor szabályosan veszekszik velem, kitartóan, kiabálva szajkózza ugyanazt a szótagot, megzabálom olyankor! :-)

   Imádja a baba-társaságot! Többször is volt alkalmunk gyerekekkel találkozni amíg kint voltunk, még Kishegyesre is eljutottunk az egyik Októberi Anyukához (fórumos ismeretség) és kisfiához, nagyon aranyosak voltak ahogy játszottak együtt, volt rituális cumicsere is, kis paskolás, kis harc valami játékért, teljesen szokványos (gondolom). :-) Ez után a találkozó után már Levente cumiját is állandóan ki akarta venni, pedig ott volt a szájában a sajátja, de úgy látszik az érdekesebb volt. (Vagy csak a nyálszerződést akarta elvégezni, de Levi nem vette a lapot, ezért zokon vette. Mert hát néma gyereknek ugye... :-D )

   Azt hiszem egyébként, hogy kint Temerinben az évi  koszmennyiség megevésére vonatkozó előírást bőven túl is teljesítettük, úgyhogy remélem az immunrendszere olyan erős lett, hogy ihaj. Keze-lába örökké fekete volt, a ruhájáról nem is beszélve, dehát annyi baj legyen. Panelgyerek, úgyhogy nem is bántam hogy volt alkalma játszani csutkával, csigaházzal, dióval, kergethetett macskát, kutyát, mászhatott a fűben, betonon, földön, tépkedte a gazt, kopogott a kavicsokkal, próbált lépcsőn mászni, rágcsált frissen szedett paradicsomot, voltam vele tyúkólban (ott nem tettem le a földre... :-) ), szóval szerintem tele volt élményekkel. :-) Kint Mama és Papa is végre megdajkálhatta, nagyon jól telt az a 10 nap.
  Keresztapuék esküvője nagyon szép volt, éjfél után mentünk csak haza, addig bírta, bár picit azért aludt, de már nem akartam tovább halogatni a lefekvést, kicsi ő még az éjszakázáshoz. A napirendünket sem borította fel kint semmi, még ez a késői fennmaradás sem. Ennek örülök, mert kicsit féltem ettől.

  Valami vadállat össze-vissza csípte szegénykémet kint, nincs ötletem hogy mi lehetett, mert szerintem a szúnyogcsípés nem így néz ki, bár lehet, hogy az ő kis érzékeny bőrén ez ilyen... Napról napra több és több lett, végül úgy nézett ki, mintha bárányhimlős lenne. De csak ott, ahol nem fedte pizsama a testét, úgyhogy tuti csípés, nem valami más.  Most már azért szépen javul.

  A héten mentünk megint tornázni, lehet hogy utoljára, mert hivatalosan már elvileg nem járhatunk a papír szerint, mert az augusztusig szól. Csakhogy még nem tudtunk elmenni kontrollra, kértem most időpontot de csak okt. 9-re kaptam, az még odébb van. Mi ugye ingyen jártunk, és az OEP lehet hogy ezt nagyon nézi, de majd a terapeuta megmondja hogy mi legyen. Igazából nem bánnám, ha nem kéne menni, mert teljesen jól állunk (szó szerint is :-) ), bár még azért egy-két dologra rákérdeznék, ami most derült ki, nevezetesen hogy Benikém egyelőre ballábas, de nem csak hogy az a domináns, hanem jóformán csak azt használja. Ha feláll, csak arra támaszkodik, ha bármilyen munkát lábbal kell végezni, akkor is. Mászásnál nem tűnik fel, ott minden oké. Ha áll, akkor sem látszik semmi deformitás. A bal combiján határozottan van egy plusz redő, szóval látszik is hogy izmosabb. Próbáltam térdelő helyzetben a jobb lábára helyezni a testsúlyát, hogy úgy álljon fel, de egyáltalán nem megy neki, inkább nem áll fel. Mintha nem lenne erő abban a lábában. Hogy ez most gond-e, még nem tudom, a gyógytornász szerint nem kell vele nagyon foglalkozni. Ezt mint anya mondja, mert mint szakember, persze javasolja, mert majd ezt úgyis kiszúrják kontrollon, aztán járhatunk emiatt tovább... :-/ Na majd meglátjuk. Azért nagyon nem vagyok kétségbe esve, de mindenesetre figyelek majd hogy hogy alakul. Felételezem amúgy, hogy legkésőbb a járással majd megerősödik a jobb lába is.

   A napirendünk úgy tűnik, kezd kicsit átalakulni. Eddig két alvása volt napközben, egy délelőtt egy délután.
De mostanság vagy az egyik, vagy a másik már kezdett nagyon kínlódással-teli lenni, úgyhogy kipróbáltam a napi egy alvást, úgy tűnik ez beválik majd. Még csak két-három napja csináljuk, úgyhogy még nem vonok le következtetéseket. A délelőtti alvást próbálom kihagyni, valahogy húzom az időt ebédig, hogy utána már kellően álmos is legyen, és aludjon egy nagyot. Így estére kellően kifárad megint, de nem annyira hogy már este hatkor nem tudok vele mit kezdeni, mint ahogy az néha előfordult, ha nem tudtam letenni délután.

  Még egy kis időm van, lássuk mit hagytam még ki...
  Kapaszkodva álldigál, vagy támaszkodva áll fel pl. falnál, tükörnél. Nem mondanám egyértelműen, hogy így, kapaszkodva lépeget, mert én inkább csak toporgásnak mondanám, de mivel halad vele, ezért talán mégis. Még mindig sokat huppan meg esik, néha szerencsésebben, néha szerencsétlenebbül, hát ez már csak így lesz, amíg nem tökéletesíti ezeket kellőképpen. Én meg addig talán nem őszülök meg teljesen.

Képekkel adós vagyok, de most arra már nincs időm.

11 hónapnál igyekszem jelentkezni, ez az egy hónap kihagyás azért tényleg durva volt... :-)