2012. október 29., hétfő

Totyogók lettünk!

    A többes szám szándékos, mert ahogy egyre többet hajolgatok, meg emelem fel-le Benit, egyre jobban lerokkanok. De ez az esemény értékéből nem von le semmit, HAMAROSAN SZALADUNK!!! :-)
    Már szombaton kezdett tötyörészni (lehet hogy már pénteken is, de azt még olyan véletlenszerűnek tartottuk), de tegnap volt igazán látványos a dolog, ahogy 5-6 lépést is megtett egyedül. Kapaszkodással indul a dolog, aztán nekilódul, és halad ameddig halad, leginkább egy következő kapaszkodási lehetőségig, vagy rosszabb esetben esés lesz a dologból. Azért okos ám, mert csak akkor produkál, ha belátható távolságban van valami fix pont amiben majd megkapaszkodhat, csak úgy a vakvilágba nem indul el.
És pontos előzetes fizikai számításokat is végez fejben, hogy az adott felület vajon kellően tapad-e ahhoz, hogy azon biztonságosan közlekedhessen, ezért aztán ma tornán egyáltalán nem volt hajlandó a linóleumon elindulni. De azért elhitte Nelly, hogy tud ilyet. :-)
   Ha lehuppant, akkor nem áll fel, hanem mászva folytatja az útját. Kapaszkodás nélkül még nem áll fel, de majd gondolom eljön az is. Nagyon élvezi, ide-oda totyog a szőnyegen és közben vigyorog. Néha elég hajmeresztő mutatványokat is csinál közben, úgyhogy a szívinfarktus lesben áll a sarkon, de még nem kopogtatott.

   Egy csomó minden mást akartam még a napokban megírni, most már jegyzetelek is, mert mikor jön az ihlet hogy "Na, ezt megírom!", mire a gép elé ülök el is felejtem.

A Mamáék szülinapi ajándéka is megérkezett. Az a száz labda amit rendeltem, elveszik a sátor aljában, mert nagyon picik, nem is néztem a méretet a weblapon, csak az árat, és úgy rendeltem... De azért így is nagyon tetszett neki, és most már látom, hogy bőven elég ez a száz labda is, nagyon jól elvan velük. Bedobáltam a többi labdáját, meg a lufikat is, klassz kis kuckó lett:




Eleinte leginkább csak nekirontott, mert azt hitte, hogy ha átlát az oldalán, akkor ott be is lehet menni. Aztán megtanulta hogy hol van a bejárata, és ma már főleg azt használja. Néha a tetején is próbálkozik, főleg kijutni, úgy hogy elborítja a sátrat. De ez is egyre ritkább.
Van még hozzá egy mászóhenger is, abban is imád oda-vissza mászkálni. Ha a henger is ki van nyitva, akkor lényegében mozdulni sem lehet a nappaliban, de ez már csak így lesz még egy darabig...

   A legutóbbi bejegyzésemből az is ki maradt, hogy végül úgy néz ki, egyáltalán nem kell ruhákat vegyek télire! Egy nagyon kedves barátoméktól egy akkora halommal kaptunk, hogy jelenleg el sem tudom pakolni (alig várom hogy elkészüljön a szekrény), még Temerinből is kapunk egy adagot, meg innen-onnan pár holmit még, úgyhogy végül már sok is lesz. :-) Nem lehetek ezekért soha elég hálás. Ezúton is nagyon köszönöm nekik!

   Még a szülinapi fényképezkedésünkről akartam írni, ami végül elmaradt...
Pont a szülinapján szerettem volna egy pár képet csináltatni,  de végül direkt nem akkorra kértem időpontot mert péntekre esett, és hátha Apa nem ér haza, nem akartam hogy lemaradjon. Egy-két családi fotót is szerettem volna. Így 14-én vasárnap reggelre volt időpontunk.
Nagy nehezen kiválasztottam a ruháját Beninek, meg fel is öltöztettem, Apát megkértem, hogy figyeljen addig rá míg én készülődöm. Gondoltam kicsit sminkelek is, meg valahogy kipofozom magam, hogy nem kelljen annyit retusálni majd . :-)
   Mikor nekiálltam volna sminkelni, látom hogy a gyerek nyugodtan ücsörög és valamit matat, hát kiguberált a szekrényből valami százéves kibontott csokit és azt majszolta. (Apa egy méterre ült a kanapén, nézte a tévét meg a telefonjával szórakozott... Úgy szóltam neki hogy nézze már meg mit csinál a gyerek).
Persze Benikém arca, szája, meg a ruhája is tiszta csoki, egy pindurkát megemelkedett a vérnyomásom.
Kereshettem új ruhát, az én készülődésemnek persze annyi lett.
   Nagy nehezen elindultunk, de mikor már majdnem ott voltunk, akkor néztem csak rá a telefonomra és láttam hogy volt 5 nem fogadott hívásom meg két sms is (le voltam némítva). A fotós volt,  hogy le kell mondja, mert valami fosós-hányós vírust szedett össze a gyerekétől és így nem mer jönni, meg le is van gyengülve...
  Nagyon sajnálom hogy nem sikerült a szülinapja környékén. Meg hogy már hajat is kellett vágjunk, pedig akartam hogy még a kis göndörödő fürtjeivel legyen lefotózva, de már kezdte tépkedni (gondolom csikizte neki) úgyhogy nekiestem. Hát meg is látszik, oldalt elég jól látható sávokat nyírtam a hajába, remélem hamar utána nő. :-) Annyiban talán nem baj, hogy eltolódott, mert így van ideje begyógyulni a kis sebeknek az arcán, mert összekarmolta magát, azóta már a szemhéja is belilult egyszer egy esés után, most megint van seb a homlokán.
És ez így lesz majd gondolom hétről hétre, most, hogy még ráadásul el is kezdett totyogni...

Stúdió fotókkal így aztán majd később jövök, de majd csak akkor kerül sor az egészre, ha visszajöttünk Temerinből.
:-D


 








2012. október 18., csütörtök

Mezcsere

   Éjjel kettő felé.


Apa finoman simogatja a karomat és ébresztget.
Felemelem a fejem, és halkan megkérdem:

  -Mondjad, mi van? - Közben fülelek, hátha a gyerek nyikkant, és azért ébresztett (bár ő is fel szokott kelni hozzá néha, úgyhogy eleve nem stimmel a dolog).

Semmi reakció, tovább simogat, mint aki nem veszi észre hogy felébredtem. Még egyszer megkérdezem, mit szeretne. Végre reagál is:

  -Bírunk cserélni felsőt? 

  -Mi?? - itt még azt sem tudom, hogy hány óra van, talán már reggel és valamit oda kell adnom neki, ami kell a munkába, vagy ilyesmi. Erősen agyalok, az álom kezd kimenni a szememből.

  -Ki bírjuk cserélni? A felsőt? 

  - Mi van???? - Itt kezdek el kételkedni, hogy mennyire lehet vajon komoly ez a kérés, de inkább kivárom a végét.

  - Hát ezt, ki bírjuk cserélni, mert pont ez kell (mutat a pólómra, még meg is rángatja kicsit az ujját).

  -MIVAN?!?!?!?

Ezután, mint aki ráhagyja az értetlen hülyére a dolgokat, meglapogat, hogy - na jó, hagyjuk, majd megbeszéljük, nem érdekes.
Majd az oldalára fordul és alszik tovább.

Ezután meredten bámultam egy ideig  a sötétbe és próbáltam végiggondolni, mi is történt, meg a horkolásától sem tudtam visszaaludni.

Elmeséltem neki másnap ezt a kis éjjeli intermezzo-t, természetesen nem emlékezett rá. :-)
Jót nevettünk, remélem ennél tovább nem megy, és mondjuk nem fojt meg álmában, vagy ilyesmi. :-) (Apósom csinált ám hasonlót!! :-) )

Szóval ha Beni épp átalussza az éjszakát, akkor emiatt kell ébrednem...
Reméljük, nem lesz gyakori.


2012. október 12., péntek

1.

    Ránk virradt ez a nap is. Mire ide jutottam, már le is ment.

Ezzel nyitottunk:


Ezzel zártunk:





    Egy-két apró ajándékot ma adtunk oda, a lényeg majd a jövő héten érkezik. Rendeltem klassz labdaházat, meg kislabdákat, lesz labdafürdője! :-) Meg egy mászóhengert is, remélhetőleg passzol majd a sátor bejáratához, és akkor klassz kis alagút vezet majd befelé-kifelé.
Kispajtások, jöhettek bátran, igazi kis játszóház lesz itt! :-)
   A torta remekül sikerült, végül túrótortát csináltam, igazán mini kivitelben. Egy szem tojásból csináltam piskótát, egy 16 centis kis tortaformában, arra ment szeletelt barack (befőtt), rá a túrókrém: túró, joghurt, egy pici lé a befőttből, a piskóta tésztájából kimaradt vaníliás cukor, darabolt barack, zselatin. A zselatin miatt aggódtam picit, mert hanyagul olvastam el az elkészítési útmutatót, emiatt a kelleténél több folyadékkal csináltam először... Aztán hogy tuti jó legyen, inkább tettem bele még egy zacsival, és csak egy részét tettem a túrókrémhez. Gondoltam, ha nem jó, még lesz időm ma újat csinálni... Mármint ha túl folyékony marad. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg olyan beton lesz, hogy Beni keze visszapattan róla amikor bele akar pacsálni, de végül egész elégedett voltam. Jól marokra tudta fogni! :-D

   Reggel leugrottunk a védőnőhöz is az egy éves státuszra. A mért adatok szerint idáig jutottunk az elmúlt egy év alatt:

                       2011.10.12                    2012.10.12

Súly:                  2700g                             8370g
Testhossz:           51cm                              75cm
Fejkörfogat:        34cm                              44cm


    A létező összes rubrikába pipa került, minden elvárásnak megfelelünk, amit ebben az életkorban elkívánnak egy ekkora gyerektől.

    A héten tornán is voltunk. 23-án lesz kontroll, addig megyünk továbbra is heti kétszer (egy papír kitöltésével továbbra is ingyen), utána meglátjuk, mit gondol a doki a ballábazásról, a balkezezésről, a szélesebb terpeszről mászás közben, a nyújtott ülésben nem megfelelően tartott lábról, stb, stb... Hát ez van, ha az embernek figyelemmel kísérik a fejlődését, nagyítóval néznek mindent, semmi nem marad észrevétlen... Nem idegeskedem, teljesen rendben van a gyerek, ha továbbra is ingyenesen járhatunk, hát egye fene. Háromévesen majd sokkal, de sokkal jobban fog futni, mint más gyerek, és a világon senkinek nem lesz olyan szép járása, mint neki! :-)


   Nehogy elfelejtsem: kibújt a hetedik fog! Így most fent van négy, lent három. Egyelőre elég mókás. :-)

  Még egy pár dolog: 

Lassan kezd átállni a napi egy alvásra (mármint az éjszakán kívül). Ez annyiban bonyolult egyelőre, hogy nem engedi, hogy én döntsem el, mikor legyen az a napi egy. A legmegfelelőbb ugyanis az, ha dél és egy között alszik el, így legkésőbb fél négyig alszik, és nem nyiffan kis estére. Könnyebb a vacsiztatás, fürdetés, minden. Cserébe nehezebben alszik el. Egy jó fél órát is fetreng, nyűglődik, nyöszörög, fogdossa a kezemet, sír ha kimegyek a szobából. Aztán egyszer csak csend, felveszi a büdösbogár-pózt, és alszik is.
A másik eset, hogy délelőtt fél tizenegy körül kidől, és így maximum délig, esetleg fél egyig alszik, viszont délután már egyáltalán nem hajlandó. Ilyen napokon este hattól már nem lehet vele bírni, alig húzzuk ki vacsoráig, gyors pancsi, alvásig kész cirkusz van. Viszont legalább a tápszer beszippantása után az oldalára fordul és azonnal elalszik. Nem tudom, melyik a jobb...

Általában  ötkor kel először, adok neki enni, és elég hamar vissza is alszik, ritkán előfordul, hogy hatig forgolódik, és nehezebben megy a dolog. A végleges ébresztő hét, fél nyolc felé van. 
Persze vannak rosszabb napok, mikor ébred többször is, de egyre kevesebbszer fordul elő. 
Fogzás, front, a szokásosak... :-)

Egyre többet dumál. Abszolút semmi értelme, és többnyire csak egy szótagot ismétel, de azt nagy vehemenciával, mint egy kis diktátor. A kézmozdulataival még hangsúlyt is ad a mondanivalójának. :-)

A játékait  még mindig nem funkcionálisan használja. Bár az elmúlt napokban sokat ügyesedett ebben is, de más gyereket elnézve még van hova fejlődni. (jólvaaaaan, tudom, nem egyformák, oké... :-) ). Leginkább megrágcsál mindent, meg dobálja őket. Főleg  a kövön, minél hangosabb, annál jobb. Ibi néni lentről még nem jött reklamálni.

Rengeteget mosolyog és nevet! A pattogó labdán, az orrát-száját csiklandozó plüss állaton, ha kinézhet az ablakon és csapkodhatja az üveget, ha "kergetem", ha felemelem, ha dobálom, ha hintáztatom, ha lefekszem mellé, ha énekelek neki, szóval mindig csak mosolyog! :-)
(ez az átszellemült, meghatódott énem -ahogy ezeket leírom- jusson majd eszembe, ha hisztizik valamiért, nem hagyja hogy öltöztessem, kiveri a kanalat a kezemből, tépkedi a szobanövényt, nem akar aludni, nem fogad szót...)



   Hosszú nap volt a mai, és a gondolataimból is kifogytam. Egy pár képpel búcsúzom. 






Játszótéren: