Már szombaton kezdett tötyörészni (lehet hogy már pénteken is, de azt még olyan véletlenszerűnek tartottuk), de tegnap volt igazán látványos a dolog, ahogy 5-6 lépést is megtett egyedül. Kapaszkodással indul a dolog, aztán nekilódul, és halad ameddig halad, leginkább egy következő kapaszkodási lehetőségig, vagy rosszabb esetben esés lesz a dologból. Azért okos ám, mert csak akkor produkál, ha belátható távolságban van valami fix pont amiben majd megkapaszkodhat, csak úgy a vakvilágba nem indul el.
És pontos előzetes fizikai számításokat is végez fejben, hogy az adott felület vajon kellően tapad-e ahhoz, hogy azon biztonságosan közlekedhessen, ezért aztán ma tornán egyáltalán nem volt hajlandó a linóleumon elindulni. De azért elhitte Nelly, hogy tud ilyet. :-)
Ha lehuppant, akkor nem áll fel, hanem mászva folytatja az útját. Kapaszkodás nélkül még nem áll fel, de majd gondolom eljön az is. Nagyon élvezi, ide-oda totyog a szőnyegen és közben vigyorog. Néha elég hajmeresztő mutatványokat is csinál közben, úgyhogy a szívinfarktus lesben áll a sarkon, de még nem kopogtatott.
Egy csomó minden mást akartam még a napokban megírni, most már jegyzetelek is, mert mikor jön az ihlet hogy "Na, ezt megírom!", mire a gép elé ülök el is felejtem.
A Mamáék szülinapi ajándéka is megérkezett. Az a száz labda amit rendeltem, elveszik a sátor aljában, mert nagyon picik, nem is néztem a méretet a weblapon, csak az árat, és úgy rendeltem... De azért így is nagyon tetszett neki, és most már látom, hogy bőven elég ez a száz labda is, nagyon jól elvan velük. Bedobáltam a többi labdáját, meg a lufikat is, klassz kis kuckó lett:
Eleinte leginkább csak nekirontott, mert azt hitte, hogy ha átlát az oldalán, akkor ott be is lehet menni. Aztán megtanulta hogy hol van a bejárata, és ma már főleg azt használja. Néha a tetején is próbálkozik, főleg kijutni, úgy hogy elborítja a sátrat. De ez is egyre ritkább.
Van még hozzá egy mászóhenger is, abban is imád oda-vissza mászkálni. Ha a henger is ki van nyitva, akkor lényegében mozdulni sem lehet a nappaliban, de ez már csak így lesz még egy darabig...
A legutóbbi bejegyzésemből az is ki maradt, hogy végül úgy néz ki, egyáltalán nem kell ruhákat vegyek télire! Egy nagyon kedves barátoméktól egy akkora halommal kaptunk, hogy jelenleg el sem tudom pakolni (alig várom hogy elkészüljön a szekrény), még Temerinből is kapunk egy adagot, meg innen-onnan pár holmit még, úgyhogy végül már sok is lesz. :-) Nem lehetek ezekért soha elég hálás. Ezúton is nagyon köszönöm nekik!
Még a szülinapi fényképezkedésünkről akartam írni, ami végül elmaradt...
Pont a szülinapján szerettem volna egy pár képet csináltatni, de végül direkt nem akkorra kértem időpontot mert péntekre esett, és hátha Apa nem ér haza, nem akartam hogy lemaradjon. Egy-két családi fotót is szerettem volna. Így 14-én vasárnap reggelre volt időpontunk.
Nagy nehezen kiválasztottam a ruháját Beninek, meg fel is öltöztettem, Apát megkértem, hogy figyeljen addig rá míg én készülődöm. Gondoltam kicsit sminkelek is, meg valahogy kipofozom magam, hogy nem kelljen annyit retusálni majd . :-)
Mikor nekiálltam volna sminkelni, látom hogy a gyerek nyugodtan ücsörög és valamit matat, hát kiguberált a szekrényből valami százéves kibontott csokit és azt majszolta. (Apa egy méterre ült a kanapén, nézte a tévét meg a telefonjával szórakozott... Úgy szóltam neki hogy nézze már meg mit csinál a gyerek).
Persze Benikém arca, szája, meg a ruhája is tiszta csoki, egy pindurkát megemelkedett a vérnyomásom.
Kereshettem új ruhát, az én készülődésemnek persze annyi lett.
Nagy nehezen elindultunk, de mikor már majdnem ott voltunk, akkor néztem csak rá a telefonomra és láttam hogy volt 5 nem fogadott hívásom meg két sms is (le voltam némítva). A fotós volt, hogy le kell mondja, mert valami fosós-hányós vírust szedett össze a gyerekétől és így nem mer jönni, meg le is van gyengülve...
Nagyon sajnálom hogy nem sikerült a szülinapja környékén. Meg hogy már hajat is kellett vágjunk, pedig akartam hogy még a kis göndörödő fürtjeivel legyen lefotózva, de már kezdte tépkedni (gondolom csikizte neki) úgyhogy nekiestem. Hát meg is látszik, oldalt elég jól látható sávokat nyírtam a hajába, remélem hamar utána nő. :-) Annyiban talán nem baj, hogy eltolódott, mert így van ideje begyógyulni a kis sebeknek az arcán, mert összekarmolta magát, azóta már a szemhéja is belilult egyszer egy esés után, most megint van seb a homlokán.
És ez így lesz majd gondolom hétről hétre, most, hogy még ráadásul el is kezdett totyogni...
Stúdió fotókkal így aztán majd később jövök, de majd csak akkor kerül sor az egészre, ha visszajöttünk Temerinből.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése