Mezcsere

   Éjjel kettő felé.


Apa finoman simogatja a karomat és ébresztget.
Felemelem a fejem, és halkan megkérdem:

  -Mondjad, mi van? - Közben fülelek, hátha a gyerek nyikkant, és azért ébresztett (bár ő is fel szokott kelni hozzá néha, úgyhogy eleve nem stimmel a dolog).

Semmi reakció, tovább simogat, mint aki nem veszi észre hogy felébredtem. Még egyszer megkérdezem, mit szeretne. Végre reagál is:

  -Bírunk cserélni felsőt? 

  -Mi?? - itt még azt sem tudom, hogy hány óra van, talán már reggel és valamit oda kell adnom neki, ami kell a munkába, vagy ilyesmi. Erősen agyalok, az álom kezd kimenni a szememből.

  -Ki bírjuk cserélni? A felsőt? 

  - Mi van???? - Itt kezdek el kételkedni, hogy mennyire lehet vajon komoly ez a kérés, de inkább kivárom a végét.

  - Hát ezt, ki bírjuk cserélni, mert pont ez kell (mutat a pólómra, még meg is rángatja kicsit az ujját).

  -MIVAN?!?!?!?

Ezután, mint aki ráhagyja az értetlen hülyére a dolgokat, meglapogat, hogy - na jó, hagyjuk, majd megbeszéljük, nem érdekes.
Majd az oldalára fordul és alszik tovább.

Ezután meredten bámultam egy ideig  a sötétbe és próbáltam végiggondolni, mi is történt, meg a horkolásától sem tudtam visszaaludni.

Elmeséltem neki másnap ezt a kis éjjeli intermezzo-t, természetesen nem emlékezett rá. :-)
Jót nevettünk, remélem ennél tovább nem megy, és mondjuk nem fojt meg álmában, vagy ilyesmi. :-) (Apósom csinált ám hasonlót!! :-) )

Szóval ha Beni épp átalussza az éjszakát, akkor emiatt kell ébrednem...
Reméljük, nem lesz gyakori.