Azt nem mondom, hogy váratlanul ért a dolog, mert már régóta ért erre a helyzet, de olyan gyorsan jutottunk el idáig (magunkhoz képest), hogy azért kicsit meglepődtem.
Még a nyáron próbálkoztunk a dologgal, de sehogy se jött be a "lepisiljük a fát-mozgalom", akárhogy próbáltam, így hagytam is a fenébe az egészet, nem akartam stresszelni rajta, úgyis mindenhol ezt hallani-olvasni, hogy ki kell várni hogy a gyerek megérjen rá. Ezt vallottam is, persze ott volt a másik oldal, Anyum és generációja (meg attól felfelé), aztán még a bölcsis gondozó nénik is ezzel masszíroztak. Igyekeztem nagyívből tenni rá... Mondjuk azért Anyu nem csinált nagy ügyet belőle, csak hivatkozott arra hogy azért mi már ebben a korban, stb... Oké, akkor még nem voltak így elkényeztetve az anyák a papírpelenkákkal, és a bolygó is nyilván hálásabb volt ezért... A rengeteg munka a textilpelenkákkal kicsit megsürgette a dolgog fontosságát. Biztos az is jó megoldás volt, és felnőttünk bili-fóbia meg terror nélkül, de én azért hittem a modern kori tudományoknak, és hagytam hogy ez magától történjen meg.
Nagyjából decemberben kezdtünk neki ennek az egésznek komolyabban újra, de csak úgy, hogy felkínáltuk a bilit, mert lehetőséget, amivel persze csak nagyon ritkán élt, de azért már azt is nagy sikernek könyveltük el. Hatalmas csinnadrattával és felvonulással öntöttünk a vécébe a tartalmat, ez nagyon tetszett Beninek, így aztán volt hogy 3 cseppenként kellett lehúzni a tartályt, kicsit biztosan megugrott a vízszámlánk, de ha ez az ára, hát legyen. Aztán odáig jutottunk, hogy ha nem volt rajta semmi, tehát egy szál fütykőben rohangált, akkor ment magától, noszogatni sem kellett. Ott rekedt meg a dolog, hogy ha csak egy vékonyka nadrágot, vagy bármit ráadtam, akkor azonnal bepisilt, hiába kérdezgettem percenként hogy kell-e. Így aztán nem is forszíroztam a dolgot, gondoltam majd nyáron ráér, ez is valami. A bölcsiben persze ezzel párhuzamosan azért fejlődött a dolog, mert mikor látta másoktól hogy vécére járnak, az neki is tetszett, ő is ráült, sőt, bele is pisilt, mondhatni rendszeresen. Itthon továbbra is áztatta a nadrágot.
Április utolsó napjainak egyikén ő maga kérte hogy a nagy vécére ülhessen, és onnantól a bili felejtős lett. Aztán egyszer csak sikerült megelőzni a "balesetet", és erre a sikerre utalva megpróbáltuk levenni a pelust. Ez éppen május 1-én történt, és innentől fogva datáljuk a szobatisztaságot.
Így, lényegében egyik napról a másikra. Persze, történt már 1-2 baleset, de ezzel együtt már csak éjszakára adok rá pelenkát, még délutánra sem, bár lehet hogy eddig csak szerencsénk volt a délutáni alvással.
Ez az új fejlettségi szint persze most egy sor újproblémát megoldandó kérdést vet fel, például mi van a hosszú autó utakkal (Temerinbe), vagy egy nagyobb bevásárlásnál, vagy ha olyan helyre megyünk ahol nehezen megoldható a bokorba pisilés. Nagyobb dologra még most nem is gondolok, pedig az jelent még csak igazi kihívást...
Közben azért más területeken is fejlődik a drágám, dumál megállás nélkül, rendkívül szórakoztató vele a diskurzus. :-) Annyira fog hiányozni ez az időszak, amikor még a saját szintjén osztja meg velem a dolgokat, és még nem annyira természetes hogy miket mond, hanem rá lehet csodálkozni hogy milyen ügyesen vagy ötletesen fejezi ki magát. És milyen viccesen! :-) Amikor már "rendesen" beszél, az megint más lesz, tudom.
Imád énekelni. Van, hogy egy ismert dallamra (természetesen a hoppjuliskára...) "költ", vagyis kántálja, ami csak az eszébe jut. Nagyon kis muzikális, ennek nagyon örülök! :-)
Továbbra is rendkívül mozgékony, szalad, ugrál, előbb felér a negyedikre mint én, még úgy is, ha én is sietek. Nagyon jól bicajozik, és a pedálozás is megy a háromkerekűn. Idén még nem kap pedálos bicit, csak triciklit (1000 Ft-ért találtam az apródon), azt is csak azért, mert tudom hogy nagyon szereti a bölcsiben is, és kinézi más gyerek alól. A pedálozást meg úgyis kell gyakorolni. Holnap veszem meg, nagy meglepi lesz! :-)
A héten ovis beiratkozás is lesz, teszünk egy próbát, bár olyan nagy a túljelentkezés, hogy nem sok esélyét látom. Különben lehet hogy nem is ide fogunk járni, ahová anno én is (itt van egy köpésre tőlünk), hanem egy hangyányit messzebb, de állítólag szuperjó ovi, messze felülmúlja azt ami itt van a telepen, és ennyi utazást szerintem is megér. Hát majd meglátjuk. Jó volna, ha Petivel egy csoportba kerülne, ez is szempont nekem, bár tudom hogy idegen gyerekek között is hamar találna cimbit magának, a bölcsiben sem volt gond ezzel. De hát Peti, az Peti :-)
Közben pedig egyre több munkám van, aminek azért örülök. Vezetés is egyre jobban megy, ha megyünk haza Temerinbe, én fogok vezetni végig!!! Izgi lesz... :-)
Még a nyáron próbálkoztunk a dologgal, de sehogy se jött be a "lepisiljük a fát-mozgalom", akárhogy próbáltam, így hagytam is a fenébe az egészet, nem akartam stresszelni rajta, úgyis mindenhol ezt hallani-olvasni, hogy ki kell várni hogy a gyerek megérjen rá. Ezt vallottam is, persze ott volt a másik oldal, Anyum és generációja (meg attól felfelé), aztán még a bölcsis gondozó nénik is ezzel masszíroztak. Igyekeztem nagyívből tenni rá... Mondjuk azért Anyu nem csinált nagy ügyet belőle, csak hivatkozott arra hogy azért mi már ebben a korban, stb... Oké, akkor még nem voltak így elkényeztetve az anyák a papírpelenkákkal, és a bolygó is nyilván hálásabb volt ezért... A rengeteg munka a textilpelenkákkal kicsit megsürgette a dolgog fontosságát. Biztos az is jó megoldás volt, és felnőttünk bili-fóbia meg terror nélkül, de én azért hittem a modern kori tudományoknak, és hagytam hogy ez magától történjen meg.
Nagyjából decemberben kezdtünk neki ennek az egésznek komolyabban újra, de csak úgy, hogy felkínáltuk a bilit, mert lehetőséget, amivel persze csak nagyon ritkán élt, de azért már azt is nagy sikernek könyveltük el. Hatalmas csinnadrattával és felvonulással öntöttünk a vécébe a tartalmat, ez nagyon tetszett Beninek, így aztán volt hogy 3 cseppenként kellett lehúzni a tartályt, kicsit biztosan megugrott a vízszámlánk, de ha ez az ára, hát legyen. Aztán odáig jutottunk, hogy ha nem volt rajta semmi, tehát egy szál fütykőben rohangált, akkor ment magától, noszogatni sem kellett. Ott rekedt meg a dolog, hogy ha csak egy vékonyka nadrágot, vagy bármit ráadtam, akkor azonnal bepisilt, hiába kérdezgettem percenként hogy kell-e. Így aztán nem is forszíroztam a dolgot, gondoltam majd nyáron ráér, ez is valami. A bölcsiben persze ezzel párhuzamosan azért fejlődött a dolog, mert mikor látta másoktól hogy vécére járnak, az neki is tetszett, ő is ráült, sőt, bele is pisilt, mondhatni rendszeresen. Itthon továbbra is áztatta a nadrágot.
Április utolsó napjainak egyikén ő maga kérte hogy a nagy vécére ülhessen, és onnantól a bili felejtős lett. Aztán egyszer csak sikerült megelőzni a "balesetet", és erre a sikerre utalva megpróbáltuk levenni a pelust. Ez éppen május 1-én történt, és innentől fogva datáljuk a szobatisztaságot.
Így, lényegében egyik napról a másikra. Persze, történt már 1-2 baleset, de ezzel együtt már csak éjszakára adok rá pelenkát, még délutánra sem, bár lehet hogy eddig csak szerencsénk volt a délutáni alvással.
Ez az új fejlettségi szint persze most egy sor új
Közben azért más területeken is fejlődik a drágám, dumál megállás nélkül, rendkívül szórakoztató vele a diskurzus. :-) Annyira fog hiányozni ez az időszak, amikor még a saját szintjén osztja meg velem a dolgokat, és még nem annyira természetes hogy miket mond, hanem rá lehet csodálkozni hogy milyen ügyesen vagy ötletesen fejezi ki magát. És milyen viccesen! :-) Amikor már "rendesen" beszél, az megint más lesz, tudom.
Imád énekelni. Van, hogy egy ismert dallamra (természetesen a hoppjuliskára...) "költ", vagyis kántálja, ami csak az eszébe jut. Nagyon kis muzikális, ennek nagyon örülök! :-)
Továbbra is rendkívül mozgékony, szalad, ugrál, előbb felér a negyedikre mint én, még úgy is, ha én is sietek. Nagyon jól bicajozik, és a pedálozás is megy a háromkerekűn. Idén még nem kap pedálos bicit, csak triciklit (1000 Ft-ért találtam az apródon), azt is csak azért, mert tudom hogy nagyon szereti a bölcsiben is, és kinézi más gyerek alól. A pedálozást meg úgyis kell gyakorolni. Holnap veszem meg, nagy meglepi lesz! :-)
A héten ovis beiratkozás is lesz, teszünk egy próbát, bár olyan nagy a túljelentkezés, hogy nem sok esélyét látom. Különben lehet hogy nem is ide fogunk járni, ahová anno én is (itt van egy köpésre tőlünk), hanem egy hangyányit messzebb, de állítólag szuperjó ovi, messze felülmúlja azt ami itt van a telepen, és ennyi utazást szerintem is megér. Hát majd meglátjuk. Jó volna, ha Petivel egy csoportba kerülne, ez is szempont nekem, bár tudom hogy idegen gyerekek között is hamar találna cimbit magának, a bölcsiben sem volt gond ezzel. De hát Peti, az Peti :-)
Közben pedig egyre több munkám van, aminek azért örülök. Vezetés is egyre jobban megy, ha megyünk haza Temerinbe, én fogok vezetni végig!!! Izgi lesz... :-)
