2013. május 22., szerda

Hosszú(?) hétvége

   Újra idejutottam végre. Beni békésen alszik ebéd után (nagy szó ez mostanság!), kiteregettem két adag mosást is, és most várok hogy a fényképezőgép aksija töltődjön hogy tehessek fel képeket.

   Voltunk Temerinben a hosszú hétvégén. Péntek délután indultunk, amikor Apa hazaért a munkából. Egész nap pakoltam, mosogattam, mostam, meg azon aggódtam hogy vajon milyen lesz az utunk. Tudniillik egyre kevesebb ideig bírja a kicsi fiam az ülésben, ráadásul egy kiadós délutáni alvás után van az indulás, az út alatti kóma tehát kizárt. Természetesen nem úgy nézett ki a start, hogy kaputól indulás, megállás nélkül irány Temerin.
Előtte még be kellett ugrani az EuroCenter-be a postára, én még ott vettem ezt-azt az útra meg az ott tartózkodásra, Apa váltott pénzt, aztán irány újra haza, mert eszünkbe jutott hogy a szemetet nem vittük le...
Én ugyan hagytam volna a fenébe, gondoltam majd legfeljebb nagy levegőt veszünk ha hazaértünk és majd szellőztetünk egy jót, de Apa inkább visszafordult. Mondjuk jól tette, mert már akkor gyomorforgató volt a pár napos szemét a pelenkákkal, tojáshéjjal, kicsi husi-maradékkal meg miegymással. Erre még egy három napos érlelés, és mire hazaértünk volna, már valami hatóság lezárta volna az épületet is...

    Az út aránylag nyugodtan telt. Anya-szórakoztatóközpont bekapcsolt, és suhantunk az autópályán.
Szeged környékén kapott minket el egy nagyobbacska zivatar, aztán a határon tovább vert bennünket, de úgy,  mintha kb. egy vízesés alatt álltunk volna hosszú percekig.
Cirka két órát dekkoltunk Röszkénél, mert a külföldi vendégmunkások is ekkor látogattak haza... Egészen addig eszembe se jutott hogy Pünkösd lesz, mert ha összekötöm a hétvégét ezzel, akkor tudhattam volna hogy ilyen ünnepek környékén sorállás van a határon. Kerülhettünk volna másfelé.
Eléggé megéheztünk, még jó hogy kipakoltuk a hűtőt és vittünk magunkkal ezt-azt. Mikor elállt az özönvíz, kiszedtem minden ehetőt a csomagtartóból és nekiálltunk a vacsinak. Kés híján az Ikea kártyámmal kentem a kenyeret, meg még a paprikát is azzal vágtam fel. :-) Egyszerű vajkrémes kenyeret ettünk paprikával, de soha még kaja olyan jól nem esett egyikünknek sem :-)

  Valamikor fél 11 után aludt el Beni, és kb. fél 12-re értünk haza. Persze kipattantak a szemei ahogy kiszedtem az ülésből, de így legalább Mama és Tata is kicsit megszeretgette mielőtt újra ágyba dugtam volna. Fél 1 tájékán aludt el újra, aztán én még tettem-vettem és én is alhattam végre.

Én nem tudom, hogy ezek a gyerekek hogy működnek. Minél később fekszenek, annál korábban kelnek? Vagy csak az én fiam ilyen? Reggel 6 körül már ébresztő volt, azt sem tudtam fiú vagyok-e vagy lány.
Ő meg végig rohangálta a délelőttöt, élvezte a nagy teret, a hosszú folyosót, hogy bármikor kiléphet az udvarra, tele van minden újdonsággal. Még a kis haverhoz is elugrottunk egy rövid időre, persze akkor már eléggé nyűgös volt, úgyhogy bemutattuk, milyen egy Beni-féle hisztike. De azért nem csak hiszti volt persze.




   Azért a megszokott rend szerint teltek ott a napok (az a rengeteg :-) )
Én is eljutottam végre fodrászhoz, igaz csak a hazaindulás napján, mert szombaton egész Temerinben nem volt áram, így a fodrász se dolgozott. Én sem tudtam így gép elé ülni, pedig lett volna egy kis munkám még, de így maradt délutánra. Hivatalosak voltunk Keresztapu 31-ik szülinapjára, ott náluk gyorsan megcsináltam. Vagyis nem olyan gyorsan, mert megküzdöttem az angol billentyűzettel, így kb. háromszor annyi időbe telt megírni azt az 5 sort. :-). Nagyon szuper volt a délután, Beni kergette a macskákat, ki-be szaladgált, rohangált a kertben, nagyon tetszett ott neki. Én persze nem lazultam olyan jól, mert sokat kellett rohangálni utána, dehát ez az anyák sorsa.

    Anyósomon még fent volt a gipsz, hétfőn szedték le. Már nagyon kínlódott vele. Benikém firkálgatott rá, ahogy a kezébe került egy ceruza vagy egy toll, már ment is Mama lábához. Még akkor is, mikor már nem volt rajta a gipsz, meg is lepődött, hogy már nincs mire írni :-)




  Enni amúgy ott kint sem evett túl sokat, nem tudom meddig tart ez a madár étkűség... De valamitől csak van energiája szaladgálni, egészséges is, úgyhogy nem aggódom. Most mindenestre víz-diétát kezdtünk, semmi gyümilé, vagy édes tea (nem cukrozom halálra amúgy, direkt), csak tiszta víz. Ha nem kell, nincs más, majd megissza ha igazán szomjas lesz. Ha ettől sem jön vissza az étvágy, akkor tényleg annyiban hagyom ez a kaja-dolgot...
 

   Nem időrendi sorrendben írok most, de amúgy Temerin előtt egy héttel Zánkán is voltunk Ágicáéknál (koleszos szobatárs). Apa nem jött, mert sajna a munkahelyén volt egy kis gond. Úgyhogy Zsuzsáékhoz csatlakoztunk Benivel, Erikáék meg egy másik autóval mentek.
Klassz hétvége volt az is, az időjárás ellenére. Telepakoltam a táskát rövidnadrággal, de valahogy nem jutott eszembe kabátot is betenni, pedig elkélt volna egy Benire... Meg rám is, egy szál kardigánt vittem csak... Kifogtuk a nagy lehűlést, jókora széllel ott fent a Balázs-hegyen, úgyhogy ami melegebb holmi volt, mind ráadtam a gyerekre. Persze kint rohangált volna ott is egész nap, úgyhogy nem tudtam túl sokat beszélgetni a csajokkal, de azért így is nagyon jó volt! Ágica kislánya egy tünemény, aranyos volt a két gyerek együtt. Fél év van köztük, Izabella egy éves múlt. Még nem jár önállóan, csak a kis bébikompjával, de azért így is jókat tudtak kergetőzni. :-) A végére kicsit megunta már Beni állandó sikongatását, de reméljük csak a szépre emlékszik és legközelebb is ilyen jóban lesznek :-)

Még egy picit Beniről: 

Napról-napra jobban kommunikál, persze szó sincs beszédről. De határozottabbak a gesztusai, többet utánoz, végre hajlandó mutatni a pocakot-pelust-orrát-fülét meg amit kérünk. A hozd ide-vidd oda még nem nagyon megy, de ez inkább kedv-függő, úgy látom.
Amiket mond: "ezt is", "itt is","tess/tessz" (ez a tessék), "hinta".  Ennyi. Apa-Anya nincs tovább, úgy gondolta felesleges tovább mondogatnia, különben is gyorsabban figyelünk és reagálunk arra ha sikít egyet. Az őrületbe kerget ezzel amúgy. Próbáltam hogy nem figyelek rá, de annál inkább csinálja. Ha rászólok és törődök a sikítással, akkor meg főleg poén neki. Remélem egyszer azért abba hagyja, mert azon túlmenően hogy engem idegesít, még másokat is zavar szerintem, főleg a gyerekeket, pl. torna csoportban. Izabellát is megríkatta Zánkán ezzel az utolsó nap.

Legközelebb még majd írok az első igazi büntiről, meg a csoportos tornáról is, de most muszáj elpakolnom a táskákat mert még minden úgy áll, ahogy hazajöttünk....