Statisztika alapján

   Szoktam néha nézegetni a blogom statisztikáit, hogy kb. kik olvashatnak, honnan, nagyon érdekes! Ma is rátekintettem, és a szokásos országok mellett még Brazíliát, Kolumbiát és Indonéziát is felfedeztem, hát hogy ott kik olvashatnak, nem tudom, de örülök neki! :-)
Emellett néha a keresési kulcsszavakra is rákeresek, ami ugye azt mutatja, hogy ha pl. valaki beírja a gugliba amire kíváncsi, többek között az én blogom is beugrik azok alapján.
Eddig a következőkre kerestek rá: mamának vers; ildus blog benedek; mamáknak versek; az elvek azért vannak hogy feladjuk; ildus blog.blogspot; ildus blogja debrecen; szívből adni (ez nagyon kedves! :-) ); de ami a legmeghökkentőbb volt: egyedülálló anya blog két idősebb egy kisfiú
Na erre aztán semmiféle magyarázatot nem találtam, hogy ilyen kulcsszavakkal hogyan találhat el valaki hozzám, de elgondolkodtatott, hogy talán túl keveset említem meg Apát. :-)

És valóban, utólag gondoltam végig, hogy az előző bejegyzésben is csak egy félmondat erejéig említettem meg, pedig Anyu mellett azért neki is kijár a dicséret, már ami az én debreceni vakációm alatti helytállást illeti. De egyébként is, mert igazán nem lehet okom panaszra, sok ellenpéldát hallottam másoktól, hogy mit hajlandó az apuka megtenni a gyerekkel és mit nem, nálunk nagyon kevés olyan van, amit nem hajlandó elvégezni. Pelenkázás, fürdetés, öltöztetés, etetés, altatás, minden megy az első perctől.
A kegyetlenebb feladatok persze főleg rám várnak, gyógyszerbeadás (bár azért pl. Nurofent már ő is adott be), orrszívás, lázmérés (nem hónaljban...).

Nyilván azért nem említem meg nagyon sokszor, mert ha a bejegyzés nagyon a gyerekre korlátozódik, akkor a másik főszereplő úgyis én vagyok, hiszen Apa sokszor egész későig dolgozik, esetleg a fürdetésre hazaér, de utána már rögtön altatás van, úgyhogy sok közös élmény kimarad neki, legnagyobb bánatára. De azért ami időt lehet, a fiával tölt. Édes Beni arca mikor felderül, ha Apa hazajön. :-)
Na majd a szabadság alatt, akkor lesz sok közös program. Megyünk Temerinbe, Keresztapuéknál lesz esküvő, mulatunk egy jót! :-) És majd Mama és Papa is jól kiunokázza magát.
Biztosan lesz majd nagy sikongatás meg nevetés ha meglátja Bernit (egy nagyobbacska bernáthegyi), imádja a kutyákat! Illetve bármit ami szalad, mozog előtte, és állatformája van. Madár is jó. A múltkor majdnem fejest ugrott kifelé a babakocsiból, mikor meglátott egy fekete uszkárt, annyira örült, tiszta extázisban volt. Na hát majd ha meglátja ezt a böszme jószágot, kíváncsi leszek! :-) Bernike nem az a nyugodt bernáthegyi típus, akin ugrálhatnak a gyerekek és azt is tűri... Ha játszani akar, akkor nincs menekvés, és mivel termetéből adódóan igen lendületesen közlekedik, így azért veszélyes egy ilyen pici gyerekre nézve (még rám is amúgy), de úgysem engedem nagyon közel hozzá.

		El ne felejtsem már, van újdonság is! Most már határozottan feláll támaszkodva, először csak akkor csinálta, ha hozzám mászott mikor ültem és belémkapaszkodott, de tegnap a kis zsámoly előtt is kinyújtotta a lábát és kitolta magát. Nem tudom innentől milyen gyorsan mennek a dolgok, de azt hiszem megveszem azt a kis szandált amit a múltkor láttam itt a telepen egy cipőboltban, remélem még meglesz, mert csak egy darab volt már ami jó volt rá.
		Amúgy nagyon zsibbadok már két napja, két kávé sem adja meg a löketet, agyilag kicsit zokninak érzem magam, nem tudom az idő nyom-e ennyire, vagy mi.  Ma dumáltam a gulyáslevesnek. Nagyon forrt, és azt mondtam "hú, ez így túl sok, Anya lejjebb vesz, jó?"
		Ez már a vég. :-)