2012. április 28., szombat

Kiegészítés

   Ha már listát készítettem a fontosabb első történésekről, nem hagyhatom ki az egyik legmegrázóbb eseményt sem: kisfiam addig próbálkozott a forgásokkal, amíg leesett a nagyágyról. Mindez persze azalatt történt, amíg kimentem a mosdóba nem egész 5 percre, és azt hiszem mindketten alaposan meglepődtünk. Én azért, mert úgy tudtam, nem megy neki a hasról hátra fordulás, márpedig ezt a  zuttyot csak úgy tudta végrehajtani, ha többször is átfordul egymás után ( ugyanis egész a fal mellett hagytam őt, hanyatt fekve). Ő meg azért, mert szerintem ő is úgy tudta, hogy nem megy ez neki :-) És nyilván kényelmetlen volt az a testhelyzet amibe került az esés után. Még jó hogy egy kicsit rendetlen vagyok és lent maradt a párna a földön, így arra pottyant.
Nálam egyébként a döbbenet nagyobb volt mint az ijedtség, mikor lent találtam őt az ágy mellett, magamban sehogy se tudtam rekonstruálni a történteket.
Azóta is kínlódik, ha hasra fordul és már sokat elidőzött úgy, adja nekem a szerencsétlent, és sír hogy fordítsam vissza.  De nem hiszek neki ezek után.  Hát egyszer majdcsak bevállalja előttem is a tudományát! :-)

Az első

    Örülnék, ha azt írhatnám, az első fogacskáról szól a cím, de sajna még mindig nem... Minden reggel kutakodok a gyerek szájában, hogy hátha kibújt már egy, de még semmi. Nem tudom meddig hibáztathatom a még nem létező fogait, amiért nyűgös nappal, nem alszik éjjel, meg persze rág mindent és folyik a nyála mindenhova, de egyelőre nincs más magyarázatom.

   Na most mondjuk van, mert hogy az egyik "első", amiről írok most, az többek között az első igazi betegség, ami közel egy hete lepett meg bennünket. Az első babatali (októberi anyukák fórum) után este vettem észre, hogy amellett hogy szokatlanul sírós, melegebb mint kellene, és nem tévedtem. 38 felett volt picivel a láza, sokat vívódtam hogy végül csillapítsam-e gyógyszerrel vagy ne, de aztán végül beadtam neki, mert nagyon kínlódott. Ez múlt vasárnap volt, azóta minden éjjelünk és nappalunk lázasan telik. Kivéve ma, és nyugtával már dicsérném is a napot, de még meglátjuk, mit hoz az éjszaka. A láz mellé lett még egy kisebb buci a bal füle alatt a nyakán, bedurrant a nyirokcsomó, elég csúnya... Az még egy jó két hét amíg visszahúzódik, addig ilyen kis féloldalas lesz szegénykém. Gyógyszert nem kaptunk, gyulladáscsökkentés céljából Nurofent kap(ott) napi háromszor, és még e mellett is maradt a láz, hát az éjszaka már kezdtem kicsit parázni hogy mi lesz így velünk, de ha ma éjjel nem lesz semmi, akkor úgy néz ki, kihagyjuk az ügyeletet. Csütörtökön meg megint megyünk dokihoz kontrollra.

   Ma végre el tudtunk menni nagybevásárlásra, le se merem írni mennyi röppent ki a pénztárcánkból nagyjából egy óra leforgása alatt... Úgy, hogy itthon aztán végiggondoltuk, hogy mit felejtettünk el. :-)
   Ezen bevásárlás alkalmával vettük meg az első csomag pelenkát, merthogy kifogytunk a felhalmozott tartalékokból. Hála az ajándékoknak, adományoknak, eddig kitartott a készlet, azért ez se semmi! Najó, igazság szerint vettünk már pelust, de az még Beni születése előtt volt, és azt nem is számítom. Összesen három kis csomag volt kezdésnek, bagatell tétel az elmúlt fél évben elhasznált mennyiséghez képest. Popsitörlő még van egy bontatlan karton, egy darabig az is elég lesz. :-)
   A betegség miatt a héten kihagytuk a tornát,  jövő pénteken lenne a soron következő alkalom, gondolom addig rendbejövünk.
   A múltkor egyébként megtörtént az első kendős hordozás, de gyanítom, hogy ez egy darabig (ha nem végleg) egyben az utolsó is volt. Egész jó az a kenguru amit vettem, de az utóbbi időben elég kényelmetlenné vált nekem, meg úgy vettem észre hogy Beninek is, úgyhogy kipróbáltam hogy milyen ha a csípőmre kötöm a hordozókendőben. Gondoltam, jobban tudok közlekedni, mert nem kalimpál elöl a lábaival, én állítom be hogy mennyire legyen szoros, meg nem nyomnak a csatok. A kelleténél kicsit nagyobb önbizalommal álltam a dologhoz, merthogy a gyakorlatom a megkötésben meg ennek pont az ellentettje volt, egyszeri itthoni próbával nekivágtunk Békásnak. Hát mondanom sem kell, visszafelé már nem volt akkora arcom. A nagy eszemmel még bementem a Dm-be, hogy még egy kis ballaszt is legyen rajtam, Beni közben elaludt, így semmi tartása nem volt, nem kapaszkodott csak lógott rajtam, de szó szerint. Fél kézzel tartottam hogy valahogy egyenesen üljön és ne ferdüljön el hazáig a nyaka, közben állandóan lecsúszott a táska pántja a vállamról, a szatyrom is nehéz volt, brutál mód melegített a kendő, úgyhogy mire felértem a negyedikre, elátkoztam azt a napot úgy ahogy volt. Persze mire lebontottam a gyereket magamról, fel is ébredt és estig cirkuszolt, mert a kevés alvás miatt ilyenkor ez szokott lenni.
 Ja, próbálgattam a hátamra kötözni itthon, hogy gyakoroljuk azt is. Elméletben már tudom hogy kell, de a gyerekkel együtt még nehezen megy. Mikor végre sikerült hátra tornáznom, olyan izgatott lett, és úgy tetszett neki ez az új perspektíva, hogy két kézzel kezdte tépni a hajamat. Örült hogy így jobban hozzáfér. Amíg ebből a cibálós korszakából nem nő ki, addig ezt a hordozási módot is hanyagolom, mert féltem azt a maradék pár szál hajamat, ami a terhesség után nem hullott ki.

  Mindezek ellenére nem ment el a kedvem a hordozástól, csak a kendőtől, de lehet hogy csak pihentetnem kell a dolgot és kicsit képezni még magam a következő próbáig. 
  Sőt, olyannyira nem ment el, hogy valami egyszerűbb megoldás után kutatva (először másvalakinek néztem) belebotlottam a Mei Tai hordozóba (ismertem már hírből, de valamiért nem foglalkoztam vele), és elhatároztam hogy szerzek egyet. Természetesen nem eredeti áron, de gondoltam esetleg akár varrathatok is olyat, vagyis valami Mei Tai-hoz hasonlót. Végül a Vaterán néztem körül és 1500-ért találtam egyet, varrónő által varrt, gondoltam kipróbálásra tökéletes. Megkötni is egyszerűbb mint a kendőt, nem melegíthet annyira, hát idevele! Így megtörtént életem első vaterás vásárlása, kis parával, mert az ilyen előre utalásos dolgoktól a hideg is kiráz, de megnyugtattak hogy ez már csak így megy az ilyen vásárlásoknál, szóval most várom hogy megérkezzen a csomag.

Amíg e sorokat írom, a nyitva hagyott ablakon berepült az első szúnyog. Remekül időzített! :-D
Kinyírtam.







2012. április 13., péntek

Gasztroblogger

Avagy a jó bableves titka a jó bab


    Kedves érdeklődésekre válaszolva jelentem, a végén elkészült az a bizonyos bableves. :-) Az íze remek lett, és a babon kívül minden egyéb alkotórésze kiválóra sikeredett. Mivel a húsvéti sonka főzőlevével készült, így eleve nem volt túl nehéz dolgom, ami az ízeket illeti. A hosszú főzés alatt a zöldségek is iggggen alaposan megfőttek, arról meg igazán nem tehettem, hogy a fehérrépa fás volt... :-) Jót ettünk belőle tegnap, de hogy ne kínlódjunk már vele olyan sokáig, ma reggelre jól megbuggyanta magát (mivel nem raktam hűtőbe - okoooos) úgyhogy ki kellett öntenem... :-/
   Lényeg a lényeg, alaposan beleástam magam a témába és kiderült, hogy NEM én vagyok a hibás, mivel teljesen szakszerűen jártam el (bár sosem olvastam receptet, csak így zsigerből... :-) ), áztattam a babot ahogy kell, mégis a fele megfőtt, a másik fele meg ropogott. Úgyhogy bolti babot nem szabad venni, mert a keverék elég vegyes összetételű lehet, van benne élelmiszerjegyes időből való, meg friss is (gondolom ez utóbbi kevesebb százalékban...).
 
    De ha már boltit kényszerülünk venni, mert nincs a közelben piac ahol Julis néni árulja a sajátját (de csak babszezonban! És amúgy ezek a Julis nénik is huncutok tudnak ám lenni, legyen mindenki résen!), vagy nem termett az erkélyládánkban, akkor a következő trükkökkel lehet menteni a helyzetet, ha két óra főzés után is zörög a bab:
    - szódabikarbóna: késhegynyi mennyiség, vagy picit több, de vigyázni kell, nehogy átvegye az ízét a leves
    - zöldségeket kiszedni és csak a babot főzni tovább, majd ha végre valahára megpuhult, visszatenni mindent

   Ha pedig biztosra akarunk menni, az alábbi technológiákat alkalmazhatjuk:
    - kuktában főzzünk, de legalábbis fedő alatt, alacsony hőfokon ("lassú tűzön")
    - sót csak akkor adjunk a leveshez, ha már a bab megfőtt.

Ha már semmi nem segít, az "ecetes olló" egy elcseszett bableves esetében a turmix... :-)
Pürének még mindig jobb, mintha kidobnánk az egészet úgy ahogy van... :-)

2012. április 12., csütörtök

Házimunka közben

    Csendesen fő életem első bablevese a tűzhelyen, gyerek alszik, a mosógép még nem járt le, úgyhogy végre leültem a kávécskámmal a gép elé írni.
    Bezony, a kávécskámmal, ugyanis mióta nem szoptatok, újra visszaszivárogtak életembe a káros szenvedélyek, mint pl. a kávé, alkalmanként egy pohárka bor vagy Martini, illetőleg az E-vel fűszerezett kaják (a Smack levesre gondoltam most konkrétan, bármilyen egészségtelen is legyen, imádom...). Na azért a "káros szenvedély" talán kicsit erős kifejezés, és még csak nem is addiktív dolog egy sem ezek közül...
    Mindenesetre megnyugtató, hogy most már csak a saját magam egészségét tehetem tönkre mindazzal amit megeszem vagy megiszom, és közvetve nem mérgezem a gyermekemet ilyesmikkel. Sőt, hosszú kihagyás után jól bekajáltam végre kelkáposzta főzelékből is, és ihatok újra töménytelen mennyiségben tejet végre. Hát ilyesmikkel vigasztalom magam, bár azért nagyon már nem kell... :-)
    Na közben nehogy megfeledkezzek a legfontosabb dologról: Benikém fél éves lett! Épp ma! :-)
Az ilyenkor szokásos státusz felmérésen a következők lettek bejegyezve: testtömeg: 6240g, testhossz 65cm. Fejkörfogat 42cm, mellkas körfogat 43,5cm. Szimmetrikus testtartás, szimmetrikus végtagmozgás, párhuzamos szemmozgások. Beszédre hangadással válaszol, élvezettel gagyog. Tárgyat egyik kézből a másikba áttesz, átvesz. Hozzátartozókat megkülönbözteti, hozzájuk kötődik.
    A "Hasra és visszafordul" rubrika nem lett kipipálva, mert a hátról hasra fordulás már nagyon megy, de vissza még nem... Illetve húsvét hétfőn meglepett egy hasról visszafordulással, de ugye egy fecske nem csinál nyarat, úgyhogy ezt még nem tekintem teljesítettnek. Merthogy azóta sem produkálta, habár láttam már "majdnem"-eket, de még gyakorolni kell. Nem baj, azért ezzel majd eldicsekedem holnap a tornán... :-)
    Fog még mindig sehol. Minden reggel azt vizslatom, hogy van-e már ott valami, de a védőnő szerint még csak nincs is megdagadva az ínye. Na én meg főleg nem értek hozzá, úgyhogy ebből a jelből nem fogok tudni olvasni. Csak a nyűglődésből meg nyálzásból, de az meg már lassan 4 hónapja tart, szóval kezdek ezekben is elbizonytalanodni.
    Egyébként általában két dolog miatt nyüszöghet a gyerekem: front vagy fogzás. Erre a kettőre fogom rá mindig. Anyum szerint nem lehet mindig mindenért az időjárást hibáztatni, de én nem ismerem el hogy az én porontyom "csak úgy" hisztizik, annak biztos van valami oka. :-) Mert igenis "jóbaba". (most merült fel ez a téma a fórumos anyukák között, kiderült, hogy mások is folyton ebbe a kérdésbe ütköznek. :-) "És, jó baba?" Mindig igennel válaszolok, és hozzáteszem, hogy hát néha persze sír, de a gyerekek ugyebár szoktak... :-)

(Most kaptam sms-t Ágica barátnőmtől, hogy megindították a szülést, már napok óta tűkön ülünk hogy mi van, 5-ére volt kiírva. Úgy izgulok!!! :-) Nagyon kényelmes kislánya van... :-) akkor tehát hétvégén egy fix program biztos lesz a Csajokkal, nyitjuk a bort amit hetek óta őrizgetünk erre az alkalomra!)
   
    
     Na még rólunk egy picit: eszegetünk már sok finomságot, nagy kedvenc az alma és a sütőtök, a répa meg a mumus lett... Se üvegeset, se frissen főttet nem eszik belőle, most kicsit szüneteltetem, aztán újra próbálkozom.
     Céklát egyszer próbáltuk, az eredmény lejjebb... :-) És persze néha érdekesebb az ebédnél a külvilág, az előke, meg a tányér vagy a kanál, erről is mellékelek képi dokumentumot. :-)

És már mennem is kell, mert a gép lejárt, a gyerek meg felébredt... A bab még fő, hát egyszer majd csak megpuhul már... (valamit biztos nem jól csináltam....)