2012. október 12., péntek

1.

    Ránk virradt ez a nap is. Mire ide jutottam, már le is ment.

Ezzel nyitottunk:


Ezzel zártunk:





    Egy-két apró ajándékot ma adtunk oda, a lényeg majd a jövő héten érkezik. Rendeltem klassz labdaházat, meg kislabdákat, lesz labdafürdője! :-) Meg egy mászóhengert is, remélhetőleg passzol majd a sátor bejáratához, és akkor klassz kis alagút vezet majd befelé-kifelé.
Kispajtások, jöhettek bátran, igazi kis játszóház lesz itt! :-)
   A torta remekül sikerült, végül túrótortát csináltam, igazán mini kivitelben. Egy szem tojásból csináltam piskótát, egy 16 centis kis tortaformában, arra ment szeletelt barack (befőtt), rá a túrókrém: túró, joghurt, egy pici lé a befőttből, a piskóta tésztájából kimaradt vaníliás cukor, darabolt barack, zselatin. A zselatin miatt aggódtam picit, mert hanyagul olvastam el az elkészítési útmutatót, emiatt a kelleténél több folyadékkal csináltam először... Aztán hogy tuti jó legyen, inkább tettem bele még egy zacsival, és csak egy részét tettem a túrókrémhez. Gondoltam, ha nem jó, még lesz időm ma újat csinálni... Mármint ha túl folyékony marad. Az is megfordult a fejemben, hogy esetleg olyan beton lesz, hogy Beni keze visszapattan róla amikor bele akar pacsálni, de végül egész elégedett voltam. Jól marokra tudta fogni! :-D

   Reggel leugrottunk a védőnőhöz is az egy éves státuszra. A mért adatok szerint idáig jutottunk az elmúlt egy év alatt:

                       2011.10.12                    2012.10.12

Súly:                  2700g                             8370g
Testhossz:           51cm                              75cm
Fejkörfogat:        34cm                              44cm


    A létező összes rubrikába pipa került, minden elvárásnak megfelelünk, amit ebben az életkorban elkívánnak egy ekkora gyerektől.

    A héten tornán is voltunk. 23-án lesz kontroll, addig megyünk továbbra is heti kétszer (egy papír kitöltésével továbbra is ingyen), utána meglátjuk, mit gondol a doki a ballábazásról, a balkezezésről, a szélesebb terpeszről mászás közben, a nyújtott ülésben nem megfelelően tartott lábról, stb, stb... Hát ez van, ha az embernek figyelemmel kísérik a fejlődését, nagyítóval néznek mindent, semmi nem marad észrevétlen... Nem idegeskedem, teljesen rendben van a gyerek, ha továbbra is ingyenesen járhatunk, hát egye fene. Háromévesen majd sokkal, de sokkal jobban fog futni, mint más gyerek, és a világon senkinek nem lesz olyan szép járása, mint neki! :-)


   Nehogy elfelejtsem: kibújt a hetedik fog! Így most fent van négy, lent három. Egyelőre elég mókás. :-)

  Még egy pár dolog: 

Lassan kezd átállni a napi egy alvásra (mármint az éjszakán kívül). Ez annyiban bonyolult egyelőre, hogy nem engedi, hogy én döntsem el, mikor legyen az a napi egy. A legmegfelelőbb ugyanis az, ha dél és egy között alszik el, így legkésőbb fél négyig alszik, és nem nyiffan kis estére. Könnyebb a vacsiztatás, fürdetés, minden. Cserébe nehezebben alszik el. Egy jó fél órát is fetreng, nyűglődik, nyöszörög, fogdossa a kezemet, sír ha kimegyek a szobából. Aztán egyszer csak csend, felveszi a büdösbogár-pózt, és alszik is.
A másik eset, hogy délelőtt fél tizenegy körül kidől, és így maximum délig, esetleg fél egyig alszik, viszont délután már egyáltalán nem hajlandó. Ilyen napokon este hattól már nem lehet vele bírni, alig húzzuk ki vacsoráig, gyors pancsi, alvásig kész cirkusz van. Viszont legalább a tápszer beszippantása után az oldalára fordul és azonnal elalszik. Nem tudom, melyik a jobb...

Általában  ötkor kel először, adok neki enni, és elég hamar vissza is alszik, ritkán előfordul, hogy hatig forgolódik, és nehezebben megy a dolog. A végleges ébresztő hét, fél nyolc felé van. 
Persze vannak rosszabb napok, mikor ébred többször is, de egyre kevesebbszer fordul elő. 
Fogzás, front, a szokásosak... :-)

Egyre többet dumál. Abszolút semmi értelme, és többnyire csak egy szótagot ismétel, de azt nagy vehemenciával, mint egy kis diktátor. A kézmozdulataival még hangsúlyt is ad a mondanivalójának. :-)

A játékait  még mindig nem funkcionálisan használja. Bár az elmúlt napokban sokat ügyesedett ebben is, de más gyereket elnézve még van hova fejlődni. (jólvaaaaan, tudom, nem egyformák, oké... :-) ). Leginkább megrágcsál mindent, meg dobálja őket. Főleg  a kövön, minél hangosabb, annál jobb. Ibi néni lentről még nem jött reklamálni.

Rengeteget mosolyog és nevet! A pattogó labdán, az orrát-száját csiklandozó plüss állaton, ha kinézhet az ablakon és csapkodhatja az üveget, ha "kergetem", ha felemelem, ha dobálom, ha hintáztatom, ha lefekszem mellé, ha énekelek neki, szóval mindig csak mosolyog! :-)
(ez az átszellemült, meghatódott énem -ahogy ezeket leírom- jusson majd eszembe, ha hisztizik valamiért, nem hagyja hogy öltöztessem, kiveri a kanalat a kezemből, tépkedi a szobanövényt, nem akar aludni, nem fogad szót...)



   Hosszú nap volt a mai, és a gondolataimból is kifogytam. Egy pár képpel búcsúzom. 






Játszótéren:












2 megjegyzés: