Visszaszámlálás

   Megvolt az utolsó hóforduló, a következő esemény az első szülinap! 25 nap múlva, ha jól számoltam.
Nem is mentünk most 11 hónaposan védőnőhöz, majd akkor lesz nagyon pontos évfordulós mérés meg státuszfelmérés, addig meg csak saccolom hogy túlléptük a 8 kilót, mert leszakad a derekam.

  Miután az előző bejegyzésben még csak azt írtam, hogy lépegetés helyett csak toporog, még aznap megmutatta, hogy megy már az is neki. Épp vendégeink voltak (úgy látszik a közönség jó hatással van rá, a pápánál is ez volt), és a szokásos kanapé melletti felállás után elkezdett oldalazni. Mindkét irányban nagyon jól megy, és nagyon tetszik neki, hogy halad. :-) Kíváncsi leszek mikor unja meg a kötöttpályát, és merészkedik messzebbre, kapaszkodás nélkül. Miután ezt leírtam, gondolom majd ma délután. :-) Áthívom a szomszéd Ildikót, hogy közönség is legyen, és menni fog. :-)

  Tornára nem kell járnunk, a múltkor leírtak miatt. Ennek nagyon örülök, mert most amúgy is teljesen össze-vissza van a napirendünk, három naponta változik, úgyhogy most tényleg csak macera lenne. Október 9-én megyünk kontrollra, remélem a "ballábazás" is megoldódik addigra és nem köteleznek minket hogy tovább járjunk.

   A héten igen intenzívnek mondható társasági életet éltem! :-) Szerdán találkoztam pár kolléganőmmel, ők is baba miatt vannak most "szabin", nagyon jól telt a nap, aranyosak voltak együtt a gyerekek. Mi is jót beszélgettünk.
A Nyugati környékére mentünk, már eleve úgy terveztem, hogy nem babakocsizunk, mert én tuti nem kínlódok a HÉV-vel, aztán az aluljáróban a lépcsőkön, meg ugyanezt hazafelé is. Úgyhogy előszedtem a vaterás hordozót, elöl gyerek, hátul hátizsák, és nekivágtunk. Nem is volt annyira vészes, de azt hiszem ez az utolsó alkalom volt, hogy előre kötöttem a gyereket, mert már nagyon nehéz nekem...
Jó lenne többet kimozdulni, de babakocsival lenne a legkényelmesebb mindkettőnknek, a közlekedés viszont elég nehézkes azzal. Számomra legalábbis. Sajna nem minden busz alacsony padlós, de még ha az is, ahhoz hogy kiküszöböljem a HÉV-et, legalább három átszállás kell hogy pl. a Mammut környékére eljussak egy barátnőmhöz, akivel most már tényleg jó lenne gyakrabban összejárni és összeereszteni a gyerekeket.

   Szombaton meg a Csajokkal lazultam (főiskolás ismeretség, azóta is tartjuk a kapcsolatot, és viszonylag gyakran járunk össze). Eddig mindig nálunk volt a "buli", miután a gyerek miatt nem nagyon tudtunk sehova menni, de most úgy döntöttem, egyedül megyek. Beni és Apa elvittek kocsival este hat körül, ők aztán hamar haza is jöttek, én meg úgy éjfélig lumpoltam (=három pohár bor és egy pálinka, meg jó kis beszélgetések). Zsuzsáék elhoztak kocsival, úgyhogy szuper volt! Itthon rendben volt minden, picit nyafizott állítólag, de fél kilenckor már aludt is.
Azt hiszem, ezt máskor is el merem ezután játszani. Na nem gyakran, de néha-néha ezek szerint kimozdulhatok. Apa ügyesen helytállt. :-) Nagyon-nagyon jólesett a Csajokkal találkozni, és beszélgetni úgy, mint régen.

  A napokban el kéne ugranom vásárolni valami őszi-téli holmit Beninek. Hirtelen bejött a hűvös idő, és azt se tudtam mit adjak rá. A nadrágok rövidek, kabátja nincs (na egyet közben találtam, de az is csak átmenetinek tűnik), fogytán vagyunk hosszú ujjú body-kból, egy párat most kaptunk, de télire nem hiszem hogy kitart, most valahogy gyorsabban növi ki őket. Elővettem azokat a ruhákat amiket még Enikő barátnőm küldött Erdélyből, van már jópár holmi amik kezdenek jók lenni, többek között pl. a jelenlegi egy szem kabátunk is, meg egy csomó zokni, amiből szintén állandóan fogytán vagyunk. Mivel még mindig csak mászik, ezért a zoknik lábfeje állandóan fekete, pedig a múltkor egyenként sikáltam fel az előszoba-étkező csempéit, de hiába.
Még elvileg kapunk pár holmit Temerinből is, az is nagy segítség lesz, szerencsére eddig nem nagyon kellett költeni ruhára, megúsztuk csereberével. Mi is kaptunk, mi is adtunk, jól van ez kitalálva. De azért valamit mégis kéne néznem nekem is.

 Ébredezik (valahogy ez a napközbeni alvás sem az igazi mostanság), megyek. Nem tudok már úgy a gép előtt ülni ha ébren van, mert akkor jön és kapcsoltatja a gombokat, az asztal alatt a kábelek között matat (múltkor lerángatta a kezem alól az egeret), meg nyomkodja az elosztó kapcsolót. És persze hiszti van mert nem engedem, és ennek tetejébe még nem is foglalkozok vele. Ha véletlenül mégis elterelődik a figyelme, akkor meg a szárítót tologatja, múltkor magára is rántotta.

Ma nem főztem, Anyutól hoztam töltött paprikát, abból kap, remélem elégedett lesz vele. Egyszer már evett (ráadásul még picit csípős is volt!) és bejött neki! :-)

Na jólvan, megyek, mert nyüszít....