Ma piacoztuk Judittal. Időben leértünk a buszmegállóhoz, előző este kinézett egy alacsonypadlós járatot, amihez, mint kiderült, egy alacsonyIQ-s, vagyis inkább EQ-s sofőr tartozott...
Na az igazsághoz hozzá tartozik, hogy valóban egy kicsit hátrébb álltunk a megállóban, amit ő úgy értelmezett, hogy nem szeretnénk felszállni, így majdnem tovább is hajtott, de végül egy kicsit előrébb megállt. Na kaptunk is a hangosbemondóba hideget-meleget... Ezek után rossz helyen jeleztünk (rosszul jelezte az automata a megállót!), de már inkább leszálltunk, hogy nehogy tovább cirkuszoljon.
Ééééés, visszafelé is őt fogtunk ki! :-D Egy kedves bácsi a megállóban direkt szólt nekünk hogy jön a busz, mert megint kicsit hátrébb álltunk, gondolom a piac felé is együtt utazhattunk és szem/fültanúja volt az eseményeknek. :-) Sofőrbácsi nyomatékosan megkért minket valami rettenetes alpári stílusban, hogy vigyük előre megmutatni a jegyeket/bérleteket, gondolom emlékezett ő is ránk (elsőajtós felszállás van alapesetben, csak a babakocsik miatt mi középen szálltunk fel), hatalmas mosollyal az arcunkon teljesítettük a kötelességünket, Judit angyalarccal előrevitte megmutatni.
Aztán az egyik megállónál nagy hanggal előreverekedte magát egy bácsi, hogy időben jelzett, és a busz még sem állt meg. Na lett egy kis hangzavar, anyázás, meg aztán innen-onnan hallottuk, hogy több törzsutas mond még ezt-azt erről a sofőrről, szóval ezek szerint nem a mi hozzáállásunkkal és a női túlérzékenységünkkel volt csak a baj.
Nem nagyon szeretem a sztereotípiákat, de most simán én is rámondom hogy paraszt békávés... (ott dolgozó rokonoktól, ismerősöktől elnézést, ők nyilván kivételek)
Nov. 29-én nyílik a lakótelepen heti piac, alig várom már, akkor legalább nem kell kínlódni a babakocsival a buszon, amúgy is mindig az az érzésem hogy kinéznek onnan, de hát közlekedni csak kell valahogy, gyerekkel is...
Az előző hetekben volt ugyebár egy temerini kiruccanásunk, ami alatt semmi rendkívüli nem történt, leszámítva hogy Benin kitört a takonykór. Nem ott fázott meg, mert már aznap este jelentkeztek a tünetek, mikor megérkeztünk. Apa beteg volt előzőleg, így nyilván inkább onnan eredt a baj, aztán adogattuk még egy picit egymásnak oda-vissza, de mára már kijelenthetem, hogy mindannyian egészségesek vagyunk.
Szerencsére túl hideg nem volt, míg lent voltunk, így a tüzelős megoldás kitűnően működött, néha kellett csak rásegíteni a kis melegítővel. A kályha elkerítését is megoldottuk, mire legközelebb megyünk, már talán lesz egy kicsit professzionálisabb megoldás erre.
Beni megkapta az utószülinapi ajándékait, keresztszülőktől egy klassz, lábbal hajtós járgányt, amire egy héliumos lufi volt rákötve, Mamától meg Tatától pedig egy jó meleg kabátot, meg zoknit. Előbbi ajándéknál a lufi volt az ász, utóbbinál meg a csomagolópapír :-D Egész más egy gyerek értékrendje... :-)
Mama jött velünk haza, egy pár napig nálunk vendégeskedett, aztán vonattal ment vissza.
Kint is kaptunk egy halom ruhát, meg rengeteg zoknit, úgyhogy ezzel szerintem teljes a ruhatárunk a télire, meg még tavaszra is.
A múlt héten mentünk fejlődéspszichológiai vizsgálatra a Gézengúzba. Eszembe se jutna ilyesmire menni vagy jelentkezni, maguktól ajánlották, mivel náluk szokás ezt elvégezni egy év körül.
Fél 11-re mentünk, ami elég kritikus időpont, mert közel az alvásidő, odafelé el is szundított a HÉV-en, de valahogy életet vertem bele, mire sorra kerültünk. Félidőig egészen aktív is volt, de onnan már érezhető volt, hogy nem akar nagyon közre működni, úgyhogy lesz még egy körünk két hét múlva. Egyelőre semmit nem mondott a nő, azt én is láttam hogy van ami megy, van ami nem annyira, de hogy ez most elegendő, vagy le van esetleg maradva, az még nem derült ki. Én úgy gondolom hogy ha néhol nem is üti meg a mércét, nincs miért aggódnom. Na egyébként pont emiatt nem mentem volna magamtól ilyen vizsgálatra, hogy ne idegesítsenek feleslegesen. Utólag eszembe jutott, hogy vajon mi van ha azt mondom: kösz, nem kérem, de ha már belevágtunk, ám legyen.
Visszafelé megint ráakadtunk egy "adjonsapkátagyerekre"- nénire, komolyan mondom, ha már meglátok egy idősebb nénit aki minket vizslat, gyomorideggel veszem át magamban hogy "cipő rendben? sál, sapka oké?, kabát elég meleg? nem lóg ki a lába?
Tényleg nem volt akkor sapka rajta, mert nem engedte hogy ráadjam, de nem is volt olyan hideg, így úgy gondoltam, hogy mivel a HÉV-en úgyis levenném, ezt a pár percet kibírja.Hát erre nem ott volt egy ilyen néni?!?! Állandóan megtalálnak, kritizálják hogy miért van cumi a gyerek szájában, miért nincs rajta harisnya, miért ilyen rövid a nadrág, megfázik a lábszára, és így tovább... A lépcsőházban sosem adok még rá sálat, sapkát, sokszor még kabátot sem, mert rárohad addig és csak nyűglődik, lent a kocsinál öltöztetem csak teljesen fel, mielőtt kilépnénk a kapun. De az biztos, hogy legalább egy szomszédnénivel mindig összefutok, aki utasít, hogy sapkát tegyek rá, mert hideg van! Tudom hogy jóindulatból figyelmeztetnek, amúgy nagyon aranyosak, de akkor is... Amúgy nem is értem mit foglalkozok velük, többnyire persze mosolygok rajtuk és bűbájos arccal bólogatok, hogy természetesen adok rá, itt van a kezemben, csak itt bent még nagyon meleg van.
A kórusélet is halad tovább. Hétvégén volt a Kodály Zoltán VI. Magyar Kórusverseny, amin NEM NYERTÜNK!!!!!!! De nem csak hogy nem nyertünk, hanem tovább sem jutottunk, ami engem eléggé megdöbbentett és lehangolt, a többieket is többé-kevésbé, kinél a felháborodás volt nagyobb, kinél a lehangoltság, de abban talán sokan egyetértettünk hogy ez nem volt egy igazságos döntés a zsűri részéről. A tovább jutott énekegyüttes egyáltalán nem volt egy súlycsoportban velünk, de talán még a többiekkel sem, ennek ellenére mégis őket ítélte jobbnak a zsűri 3 tized ponttal. Amin még ők maguk is eléggé meglepődtek állítólag.
Na mindegy, túl kell ezen tenni magunkat, reméljük lesz egy fergeteges Lajtha emlékkoncertünk, ami majd feledteti ezt velünk.
Mamás képet nem találtam hirtelen, csak olyat amin mindketten egy homályos pacának látszanak, úgyhogy most csak Tatát mutatjuk be:
:D
VálaszTörlés