2012. december 17., hétfő

Világvége előtt

    Gondoltam, a nagy világégés előtt írok még egy bejegyzést, hogy ennyivel is több maradjon az utókornak (öööö, hát utókor ugye nem lesz, szóval akkor csak úgy...)

   Időközben 31 éves lettem. Nem volt nagy ünneplés, aznap este ráadásul még fellépésünk is volt, ami egy igen hosszúra nyúlt koncertet jelentet, negyed 11-re értem haza... Anyuék már nem is vártak meg, úgyhogy az a nap is csak olyan volt, mint a többi. Nagy nehezen sikerült kiválasztani az ajándékomat is, végül egy Teething Blinget rendeltem magamnak, amire már nagyon régóta vágytam, csak mindig drágállottam, de most még akciós is volt némelyik, így hát rendeltem egyet. Persze két napra rá leakciózták szinte az egész készletet, azt is amit eredetileg akartam, csak akkor az ár miatt mégsem azt választottam... Mindegy, ez is tetszik, és Beninek is, rögtön lecsapott rá! :-)



     A Mikulás-várás nem volt nagy szám, talán majd jövőre. "Igazi" Mikulást nem láttunk aznap, csak könyvben nézegettük, de majd a következő alkalommal megejtünk egy találkozást vele. :-)



A csokimiki viszont nagyon tetszett (nahát...) :




    Várjuk nagyon ezt a havat, de csak nem jön... Temerinben van jócskán, több is, mint amit akartak, de itt Budapesten valahogy elfelejtett esni. Szánkónk mindenesetre van, már csak egy ülőke vagy karfa kell rá, és készen állunk a bevetésre. Illetve nem is tudom, tolni egy kocsit valahogy könnyebbnek tűnik, mint húzni egy szánkót, de az élményért mindent. :-)

     Igen nehéz napokon vagyunk túl fogzásügyileg. Eredménye van mondjuk, mert felül már két rágó is előbukkant, alul is határozottan látni már valamit és ezek mellé még a szemfogak is beindultak, ha jól láttam. Volt kis láz is, fájdalmas sírás napi sokszor, hosszas virrasztás éjszaka, nyálömlés, piros popó, kipirosodott arc, meg ami ezzel jár. Most egy pár könnyebb napra-hétre számítok a következő futam előtt (a világvégével nem számolva persze...).

     A nagy ünnepi készülődésből végül csak egy icike-picike készülődés lett. Nagytakarítást nem csináltam, de azért mondjuk kosz az nincs. Függönyt sikerült mosni, már ez is nagy lépés, mert két éve nem volt leszedve... (ciki, tudom...).
Háromszori nekiveselkedésre sikerült egy adag mézeskalácsot sütnöm, ami nem lett egy remekmű, mert két hét után sem puhult vissza. De azért rágható, az utolsó csillagot épp most ropogtatom. Mára még beterveztem egy sütést, de nem tudom hogy egy újabb adag mézes legyen (új recept, ami tuti puha), vagy a napok óta eltervezett krumplis pogácsa. A kettő egyszerre természetesen kizárva, akkora konyhatündér nem vagyok.
   A lakás nincs nagyon feldíszítve, illetve egyáltalán nincs. Leszámítva azt a pár kis figurát amit a viaszvirágomra aggattam, meg az adventi díszt. Idén nem koszorút csináltam, hanem egy kerámiatálat díszítettem ki két éves mézeskaláccsal meg némi üvegfesték kontúrral, abba tettem fahéjat, szegfűszeget, narancshéjat, és négy mécsest. Elég minimalista :-)




   Ajándékokkal elég jól állok, ami nincs még megvéve, legalább az is fejben megvan már, de hogy mikor lesz megvéve, nem tudom... Idén nagy segítségemre volt az internet, jó pár vásárlást ott bonyolítottam, de azért mindent nem lehet... Még egy pár saját kezű ajándék készül majd, túlzásba egyébként sem szeretném vinni a dolgot, mert az ünnep nem erről szól ugyebár.

   Holnap megyek egy kicsit dolgozni. Aki ismer, az tudja, hogy mennyire utáltam a karácsonyfaszezont a cégnél, egyrészt mert hidegben kellett dolgozni, másrészt mert ilyenkor az ember átalakul a vevők szemében egy szakértő kertészből mezei karácsonyfaárussá. Amihez egy egész más stílus is jár. Meglepődtem én is, hogy akinek év közben azért volt némi tisztelete a szakmai tudásom iránt, milyen szinten vesz semmibe decembertől. Tetézve mindezt a sok, ünnepi készülődésbe belefásult, az egész hacacárét a háta közepére kívánó apukával, férjjel, (de néha anyukával/feleséggel is! ) aki az összes ez iránt érzett haragját rajtunk tölti ki, leginkább Szenteste napján.
Na mindegy, szóval nem is választhattam volna jobb időpontot a visszatérésre. :-) Persze ez csak egy szűk egy hetes történet lesz, tulajdonképpen segítség a kollégáknak. A Szentestét már nem vállalom be, családanyaként más dolgom lesz. :-)

   Megvolt a fotózás is!! :-) Képet most azért nem teszek fel, mert nem szeretném elrontani a meglepi-ajándékot azoknak akiknek adni akarunk belőlük, úgyhogy egy picit még várni kell rájuk... :-)
Elég jól sikerültek ahhoz képest, hogy este hatra mentünk, ami már egy igen kritikus időszak Benikémnél, mert közeleg a vacsi meg a fürdés is, úgyhogy nem igazán volt nagyon közreműködő, de azért sok használható kép lett. Aznap már eléggé nyűglődött a fogai miatt, másnapra be is lázasodott, mert az arca is egészen piros lett, egy icipicit a képeken is látni, de nem feltűnő. Na ha egy nappal később mentünk volna, akkor elég sokat kellett volna retusálni...

  Most megyek, mert végül se mézeskalács, se pogácsa nem lesz...
  A következő bejegyzés majd meglátjuk, megíródik-e... :-)

Köszönöm, hogy eddig is olvastatok, optimistán gondolkodva ezúton kívánok minden Kedves Olvasómnak nagyon boldog karácsonyt!



Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése