A régi kerékvágás

      Utólag is boldog új évet Mindenkinek! Amilyen gyakran tudok jönni, már előre kívánok boldog húsvétot is...
      Pedig már rég meggyógyultunk, igaz, elég hosszadalmas volt ez a betegség. Az ünnepekre szerencsére már szinte semmi baja nem volt Beninek, úgyhogy nem volt ami elronthatta volna a hangulatot.
   
      Reménykedtem benne, hogy idén már nagyobb ováció lesz a karácsonyfa meg az ajándékok láttán, mint tavaly, és úgy is lett. Érdekes módon az ajándékok kevésbé kötötték le, de a fa az annál inkább!
   -Kaátony!!! Kaátony! - És ezt úgy ezerszer, akármikor meglátta, még ha csak pár percre is ment ki a nagyszobából. Az ajándékbontogatásra sehogy se tudtam rávenni, rávetette magát a fa alatt lévő mandarinokra, és nem látott ennél tovább. De azért örül azoknak, amiket kapott. Favonat kiegészítők, kisautó, fa képkirakó, állatos nyomda, Boribon és a fő-fő sláger: Bogyó és Babóca könyv és DVD.
Másnap utaztunk Temerinbe, szuper volt ott is, a szokásos fél óra megilletődés után birtokba vette a házat és sorban mindenkit levett a lábáról. Szeret ott lenni nagyon.

    Sajna gyorsan teltek a napok, és ahogy elindult az új év, mi is úgy zökkentünk bele a hétköznapokba, és a régi kerékvágásba. A bölcsibe menetel átmenetileg megint kicsit sírós volt, de nem is csodálom, egy hónap maradt ki. Az első héten ráadásul csak minden másnap mentünk, mert egyszer Peti jött hozzánk amíg Judit vizsgázott, aztán két napra rá meg azért tartottam itthon mert állítólag köhögött a bölcsiben. Mondom jó, akkor maradunk, végül is megtehetem. De aztán láttam hogy az égvilágon semmi baja, úgyhogy másnap már vittem is. Aztán a második héten már semmi gond nem volt, most megint örömmel rohan befelé, hátra se köszön, sőt, BESZÉL!!!!!!! A bölcsin kívül eddig ezzel nem is volt gond, csak ott némult el, alig hitték hogy tényleg tud már beszélni. Na most megkapják... Csak győzzék hallgatni.
Étvágyát folyton dicsérik, aranyos, okos, kezd önállósodni (megdicsérték ezt is, pedig ez igazán nem az én érdemem, én nem tudom elérni hogy egyedül próbálja pl. fel-levenni a cipőjét....) Úgyhogy imádjuk a bölcsit úgy ahogy van.
    Én továbbra is dolgozom, egyre többet, most már körvonalazódtak a konkrét feladataim. Heti egyszer kell kimennem Solymárra az irodába, ahol munkamegbeszélést tartunk, egyébként meg itthon vagyok. Izgalmas évünk lesz, annyi bizonyos...

   Azt nem is írtam, pedig ez se mostanság történt, hogy levettük a kiságy oldalát. Persze van leesésgátló, de az a kimászkálástól nem tartja vissza, úgyhogy hol rosszabb, hol jobb az altatás. Néha idehívnám a Szuperdadát hogy most mi a f...  rák van, mit csináljak??? de azért többé-kevésbé boldogulunk.
De már egyszer csaptam a fenekére is, hogy mostmáraztánbefelééstessékottismaradnimertkülönben... Hát ez van, nem vagyok rá büszke, de már nem tudtam mit kitalálni. Viszont az ágyában maradt és el is aludt pikkpakk...
  Egyébként rettentő sokára alszik el, teljesen értetlenül állok a dolog előtt. Az nyugtat, hogy nem vagyok egyedül a problémámmal. Alsó hangon is másfél óra amíg elalszik, és sokszor ott kell vele legyek, néha sikerül úgy végigvinni az altatást hogy közben intézem a dolgomat, de többnyire nem így van.
Akkor is másfél óra ha 8-kor már ágyban van, és akkor is ha egy órával később mondjuk. Reggel persze nehéz ébreszteni, és a bölcsibe menetel így mindig csúszik, most mondjuk még nem akkora gond hogy 9-re járunk, de tavasszal ezt nem tehetem meg, ha indul a szezon. Ha csak egy órát alszik délután, akkor sem jobb ám a helyzet. Vagy nem fárad el, vagy túlpörög. Még nem jöttem rá.

   Apropó, pörgés. Voltunk tegnap táncházban. Évi szólt hogy talált egy jó kis programot Békáson, a Kolompos együttes tart kicsiknek táncházat. Kicsit vonakodtam, hogy most akkor egy óráig még ott kóvályogjunk a bölcsi után a környéken, meg mi van, ha fáradt, meg mittomén, ezer kifogás eszembe jutott útközben, de végül elmentünk és nem bántam meg, sőt! Beni írtó élvezte, rohangált, ugrált, néha próbálta utánozni amit az oktató mutatott. Fantasztikus volt, máskor is megyünk! A következőre mondjuk nem, mert pont 21-én lesz februárban, én meg aznap utazom a kórussal Bécsbe. De talán majd Apával, ha időben hazaér a munkából...

   Közben még mindig tart a kence-mániám. Kaptam Dodó barátomtól egy remek tippet, egy ismerőse szintén gyárt natúr szappanokat, kencéket. Azóta már ki is próbáltam, tényleg fantasztikusak! Akit esetleg érdekelne, itt nézzen utána: Dóri szappan  http://www.flipsnack.com/78E5BBAD75E/ftpfgm59 
Én az aloe-verás szappant próbáltam, ami fürdés közben tiszta nyálka az aloe-tól, szóval nincs kispórolva belőle a cucc :-), illetve  kétféle krémet, mindegyik szuper, tényleg. A hajmosó szappant még nem, mert az előző még tart. A szappanok ára szerintem jó, a habkrémnél mondjuk van olcsóbb változat is, de gondolom azért is drágább, mert kisebb kiszerelésben kértem.
   Egyébként imádom az abszolút home-made változatokat is. Judittól kaptam karácsonyra arcradírt meg ajakbalzsamot, amiket egyszerűen imááááádok, és nagy kedvet kaptam a kotyvasztáshoz én is. Végtelenül egyszerű receptek vannak fent ezer helyen a neten. A hozzávalókat már beszereztem, vettem mandulaolajat, shea-vajat, körömvirágolajat. Ezekből első körben egy egyszerű körömvirágos krémet kevertem magunknak, mert elszörnyedtem, hogy miket tartalmaz az a készítmény amit eddig használtunk, és ráadásul elég gyakran.
50ml shea, 40ml mandulaolaj, 10ml körömvirág olaj. Ezeket egyszerűen csak az olvadt shea vajjal összekevertem és újra kihűtöttem. Az eredmény egy eszméletlenül bársonyos, könnyen kenhető vaj lett, amin leginkább a shea vajat érezni, mert annak elég intenzív és jellegzetes az illata, én mondjuk szeretem. Hogy ekkora mennyiségben ér-e valamit a körömvirágolaj, azt nem tudom... Most már bánom hogy csak ennyit tettem bele, de az biztos hogy ártani nem árt. Nekem nagyon tetszik, nagyon puha lesz tőle a bőr és nem olyan kemény mint önmagában a shea. Könnyebb vele bánni.
    Legközelebb pedig habkrémet fogok készíteni. Shea vaj+mandulaolaj, habverővel felhabosítva. Tulajdonképpen ennyi, ez is egy jól kenhető ápoló krém lesz, ha sikerül. A Dóri szappan-os krémemben van pici levendula is, mennyei... Nagy levendula fan-ok vagyunk :-)

   Annyit még leírok, aztán megyek, hogy lassan 10 hete csak natúr cuccokat használok, fürdésre és testápolásra, és el kell mondjam hogy óriási a különbség. Úgyhogy mindenkik csak bíztatni tudok hogy vágjon bele, és vágja ki a fürdőszobából a vegyszaros dolgokat...

Takonykór reloaded

    Annyi mindenről írhatnék (és fogok is!), de most megint ez a legfontosabb ami kitölti a napjainkat (eddig még csak hármat): egy jóóóó kis nátha... sűrű, sötétedő, köhögtető, és magas lázat okozó.

   Hétfőre vendégeket vártunk, Judit és Petike jött át hozzánk egy kis karácsonyra hangolódást elősegítő mézeskalácssütő partira. SZUPER VOLT!!!!!! A két gyerek mintha itt se lett volna, prímán eljátszottak egymással, hangjuk nem volt, délután még aludtak is, mi jót tudtunk beszélgetni Judittal. Erre ugye séták alkalmával nem igazán van lehetőség, mert százfelé kell figyelni, de most végre volt alkalmunk be is fejezni valamit, amit elkezdtünk. Néha még így is sokáig tartott ugyan, de akkor is... :-)
    Már aznap reggel folydogált Beni orra, de volt már ilyen, általában ez nálunk 2-3 nap és semmi komoly szövődménye nincs. Gondoltam én... Aznap estére már ömlött, de még szerencsére mindig csak a vizes változat, bölcsit ezért lemondtam. Másnapra egy kicsit javulni látszott, ezért bátorkodtam elvinni őt szerdán Juditékhoz, mert bölcsibe nem akartam, viszont fontos dolgom volt amit el kellett intéznem, és nem volt kire hagyni, ő meg volt olyan drága és felajánlotta.
    Ez így utólag nem bizonyult jó ötletnek, mert ott már látszott később hogy sűrűsödnek a dolgok, úgyhogy sanszos hogy szegény Petit is mi betegítettük tovább (ő is gyengélkedett már kicsit hétfőn), illetve fene tudja... Mostmár mindegy is. Délutánra durván belázasodott és sehogyse sikerült levinni még hűtőfürdővel sem, éjjel egy felé már az ügyeleten gondolkodtam. Aztán szerencsére az újabb adag lázcsillapító már levitte, viszont ma délelőtt megint kúszott fel. Az orra meg nagyon durván folyik, és sajna a zöldes-sárgás trutty... 
    Délután meglátogattuk a doktor bácsit, alapos rákészüléssel. Elmondtam nagyon alaposan, nagyon részletesen és nagyon sokszor, hogy mi fog történni. El is játszottuk. Megnéztük a doktorbácsi képét a facebook-on, elmondtuk hogy milyen kedves aranyos, és újra eljátszottuk hogy mit fog csinálni. Még négyszer-ötször megnéztük a képét, aztán elindultunk. Egy picit megilletődött ugyan, de csodák csodája: egyáltalán nem sírt!! Hagyott minden vizsgálatot, még a spatulát is bírta, szóval majd elaléltam a boldogságtól hogy milyen okos, ügyes nagyfiam van. Megdolgozott a delfines matricáért. Utána hazafelé elmeséltük többször is, hogy mit csinált a doktorbácsi. Ez így remélem bejön majd a legközelebbi (remélhetőleg nagyon-nagyon sokára bekövetkező) alkalommal is.
   Kaptunk egy erősebb lázcsillapító kúpot, mert a szirup amit addig adtam, sz@rt sem ért... Ha megint magas lesz a láza, ezzel kell kezdeni, és 3 órára rá, ha még mindig nem ment le, akkor mehet a szirup. Remélem így majd uralni tudjuk a dolgokat.
És persze szívni-szívni-szívni, csepegtetni, amit már nagyon utál, és sajnos megszűnt a jóhaveri viszony a porszívóval is.

   Ezek mellett persze rendkívül jó dolgok is történnek velünk. Például hogy szépen haladunk a bili fronton. Nem mondanám, hogy ez a mi érdemünk Apával, mert nem küzdöttünk nagyon a dologért, hanem Beni egyszer csak rákapott a bilizésre, és kész. Azelőtt napi egyszer próbáltuk rávenni hogy ráüljön, néha hajlandó is volt, nagyon néha még pisi is ment, egyszer még más is, aztán valahogy lekerült a pelus és egyetlen egyszer sem volt baleset. Na jó, az hozzá tartozik hogy itthon egyszál pólóban és fütykőben rohangál (26 fok van, bár ki tudja, nem így fázott-e meg...), így könnyű ráhuppanni ha kell. Amint gatyó is került rá, rögtön becsorgott. De nem baj, akkor is jó ez.
   Egy kis baki történt egyik nap, amit én észre sem vettem, csak Apa mutogatott némán az íróasztal elé este, aztán harsány röhögésben törtünk ki. Hát, kérem, van az úgy, hogy elpottyan valami útközben... :-) Pedig direkt körbenéztem mikor gyanakodtam hogy volt valami, de akkor nem találtam rá. :-) A vízszámlánk jócskán meg fog most ugrani (apropó, ne felejtsem majd kitölteni a vízmérő lapot...), mert minden 5ml pisi után ünnepélyesen le kell húzni a klotyót, de ennyit megér a dolog.
Most, hogy beteg, egy kicsit leálltunk a dologgal, de remélem ott lesz majd a folytatás ahol most abba hagytuk, vagy legalább gyorsan elérünk arra a szintre.

   A bölcsiben továbbra is minden a legnagyobb rendben. Imád bent lenni, eljutottunk odáig, hogy már rohan be, sokszor el sem köszön. Egyedül annyiban mutatja hogy kicsit tartózkodik a dologtól, hogy egyáltalán nem beszél bent. Egy mukkot se. Előtte, utána folyamatosan, de ahogy kinyílik az ajtó, szó szerint elnémul. Ha hazaadáskor még beszélek valami a gondozónővel, és neki esetleg van valami nagyon fontos mondanivalója, akkor suttog :-) De különben nem szorong, jókedvű bent, olyan étvágya van hogy állandóan dícsérik (bezzeg itthon...), nem válogat (bezzeg itthon) és egy szófogadó aranyos gyerek (bezzeg.... :-) )

Közben készülődünk karácsonyra is. A Mikulásos-buli nagyon tetszett neki, egy-két héttel előtte már nagyon sokat emlegettük, és nagyon örült reggel az ajándékoknak. A bölcsis Mikulás nem tetszett neki, ő és egy másik kisfiú inkább nem mentek át a szomszéd szobába ahová megérkezett, sőt még állítólag pityeregtek is. Vasárnap viszont nem ijedt meg a szentmise utáni mikulásozáskor (igaz, elég vicces utánzat volt, de azért nagyon aranyos :-) )

Hopp, most felébredt, rohanok. Elég nyafis most, hogy beteg... Ha meggyógyult, jövök megint.

Manna mia!

    Natúrkozmetikum rajongó lettem.... Talán kicsit függő is. De ezt legalább nem lehet a szó szoros értelmében vett káros szenvedélynek tekinteni, sőt! :-) Csak ugye azok a fránya anyagiak...

   Történt, hogy egyszer csak elnavigáltam a Mannaszappan oldalára, és akkor valami ingyenes házhoz szállítási akció volt, na gondoltam tegyünk egy próbát a hajápoló csomaggal, az egekig magasztalják ezeket a termékeket, én is kipróbálom. Hamar meg is érkezett a pici doboz, méterekről illatozott, én csak asszisztáltam a kibontáshoz, mert Beni csapott le rá. Teljes extázisban volt, és mivel szappanok voltak a dobozban, az egész napja be lett aranyozva :-) (szappanmániás ugyanis....)
Később, mikor lefeküdt aludni, én is szemrevételeztem őket, szagolgattam, és alig vártam az estét, hogy nyomban ki is próbáljam!
    Tudtam akkor már, hogy ez valami újnak a kezdete, és nem lesz megállás.... Már az első használat megszüntette a régóta fennálló haj-fejbőr problémámat, a másik szappan illata mennyei, nem szárít, a kókuszvaj amit eredetileg hajápolásra adtak, valami fantasztikus finom illatú! Elég kicsi tégelyben van, mikronnyi mennyiséget használok belőle (az arcomra...), és elképesztő hatása van. Ja, és ajándékot is kaptam, egy kis illóolajat.
Két nap múlva már rendeltem is a következő adagot... Na nem hajápoló cuccokat, hanem mást, de nagyon vissza kellett fognom magam, mert rengeteg csábító termékük van, legszívesebben mindet megvenném.
    A finom, illatos holmik mellé még valamit "kaptam", egy új szemlélet-módot. Elkezdtem utánajárni az egészségvédő-megőrző termékeknek (oké, nem kell blamálni, hogy "helló, kisanyám, még csak most???") . Illetve ez így nem igaz, mert tudtam eddig is, hogy mi megy az iparban, de valahogy nem foglalkoztam vele, túlzásnak tartottam, nem vettem komolyan, vagy nem is tudom. Azóta viszont mániákusan nézem minden terméken az összetevőket, rettenetes rossz érzésem van, hogy van a háztartásunkban tusfürdő, testápoló, nyilvánvalóan káros anyagokkal, amit még a gyerekre is rákenek, úgyhogy ha nem is megszállottan, de elkezdem ezeket szép lassan kiiktatni, úgy döntöttem. És baromira felháborít, hogy a köztudottan káros anyagokat pl. direkt babáknak való termékekbe is belepakolják, dehát erről lehetne oldalakat fröcsögni, hagyjuk is. Nem is tudom hogy amit kaptam most a szomszéd nénitől, fürdetőt meg testápolót, kinek adjam, vagy mit csináljak vele??  Gyerekes családnak nem akarom adni, magamra nem tenném, másnak sem akarok rosszat, dobjam ki? Ehh, na mindegy, majd kitalálom.
Ja, Apának is rendeltem borotválkozó szappant, meg persze gondoltam a karácsonyra, osztogatni is fogok az új csomagból.


    Nem akarok elvakult öko-bio mami lenni, nem fogunk csak magvakat meg csírákat enni ezután, de azt hiszem, kozmetikumokat mindenképpen tudatosabban fogok vásárolni, élelmiszernél eddig is igyekeztem. Azt hiszem, ha itt leragadok, már azzal is tettem valami jót magunkkal.  Most pl. néznem kell mindjárt a borotvaszappan mellé valami nem káros szert, amivel Apa bekenheti az arcát, ha véletlenül összekaszabolta magát... (a szappannal elégedett!) És elkezdek kutakodni, hogy ha már nem bírja a pénztárcám, hogy tudnám én magam elkészíteni a kencéimet.

   Nna, lehet mosolyogni hogy a kis tudatlan szeme elől végre elillant a köd... A natúr termékeket meg ajánlom mindenki figyelmébe, amúgy van olcsóbb is, nekem mégis valamiért a mannás cuccok jönnek be.


Ez volt a reklám helye, legközelebb jön a bölcsi reloaded, betegállományunk összefoglalása, meg miegymás.

A fülgyulladás

    Nem, ez nem egy Bogyó és Babóca mese (ugyanez a cím), hanem a legújabb szerzeménye Beninek.

Történt, hogy két hete, mikor a keresztszülei itt voltak nálunk, elkezdett köhögni. Hétfő volt, aznap leugrottunk a dokihoz, aki semmit nem talált, mondta hogy adjak lándzsás útifű szirupot, vagy ami van itthon, pihengessen kicsit, de ennyi. Láttam én is, hogy ez nem egy komoly valami, csak reggel és este van, úgyhogy egy igazolással a kezemben beadtam. Nem is volt semmi gond, mondtam a gondozóknak hogy mi a helyzet, de aztán ők is mondták hogy tényleg nem vészes, náluk pl. egyáltalán nem is köhögött.
Temerint is megjártuk, majd hétfőn folytattuk a bölcsit, csúcsjól indult a nap, simán be tudtam adni, hátra se nézett csak ment a többiekhez. (Na ezt megkönnyeztem... :-) ). Persze köhögött továbbra is, de nem volt rosszabb mint azelőtt. Hanem amikor mentem érte, szóltak hogy azért már nem volt olyan jól, és a délutáni alvásnál is eléggé köhögött, úgyhogy másnap rögtön vissza a dokihoz, de megint csak semmi komolyat nem állapított meg, se láz, semmi, de megbeszéltük hogy szokás szerint két napot pihengessünk itthon, aztán lehet menni nyugodtam. Két napra rá azonban belázasodott, meg gyanúsan orrhangon kezdett beszélni, akkor már sejtettem hogy valami gond lesz, és biztosra vettem hogy nem ússzuk meg a füles témát, senki ne kérdezze hogy honnan tudtam... Tapogattam napközben többször a füle környékét, de nem fájlalta. Orrát próbáltam szívni, nem jött semmi. Este lefekvés után, alig 5 percre rá hogy elaludt, nyöszörögve kelt is, és nem tudtam megnyugtatni. Láttam hogy többször odakap a füléhez, meg mondta is hogy fáj, és kért rá gyógypuszit. Kivételesen nem használt, úgyhogy gyorsan vettem elő a fájdalomcsillapítót, és kezdtem átnézni a házipatikámat, hogy mi a fenét csináljak. Gyorssegélynek Dr. Google, stb... A fájdalomcsillapítás nyerő ötlet volt, a neten is azt írták hogy ez az első, amilyen gyorsan csak lehet. Aztán beugrott, hogy mikor nyáron mentünk a tengerre, Temerinben kértem a patikában szemcseppet (amit itthon írattam, itthon felejtettük, de nem mertem anélkül elindulni, mert ki tudja...), és azt mondta akkor a patikus, hogy az fülre is jó. Hát mondtam lesz ami lesz, én csepegtetek, aztán meglátjuk. (ezt másnap egyik dokinak sem említettem végül...)
Namármost a fájdalomcsillapító beadása sem volt egy egyszerű eset... Végül Apának sikerült, én nem boldogultam kivételesen, meg kicsit el is vakított az a kis adag amit a szemembe kaptam Beni szájából...
Nahát a fülbecsepegtetés meg konkrétan bírkózássá fajult a végén, nem is tudom hogy végül ment-e bele, de gondoltam ha a doki majd valami fülcseppet ír fel, akkor jaj lesz nekünk... A fájdalomcsillapítás olyan jól sikerült, hogy végül alig tudtam elaltatni, olyan jól kezdte érezni magát.
   ... reggelig, mert aztán kezdődött a nyöszörgés elölről, úgyhogy nyomtam is be a következő adag Algoflex-et neki. A doki nem vizsgálta meg, továbbküldött egyből a fül-orr-gégészetre (ezen meglepődtem, azt hittem az ilyet háziorvos is tudja vizsgálni...). Csak késő délutánra kaptunk időpontot, de addig kihúztuk valahogy, még egy adag gyógyszerrel...
Sok mindenre felkészültem, de arra az üvöltésre amit a fülészeten produkált, arra nem... Még jó, hogy gyerekek nem várakoztak kint a folyosón, mert meg lett volna teremtve nekik az alaphangulat... (Apa elmondása szerint a kint várakozók együtt érzően mosolyogtak rá)
     Nagy problémám amúgy, hogy egy mezei háziorvosi vizsgálat során is állandó a sírás. Pedig az égvilágon SEMMI fájdalmas nem történik, sokszor még kellemetlen dolog sem. Amikor helyettesítésre mentünk szabadság miatt, egy nagyon kedves doktornéni vizsgálta, persze ott is sírással indult, de meg tudta nyugtatni, sőt, önként ki is nyitotta a száját!!!! Csak lestem. A dokibá't nem komálja, oké. De azért tudhatná, meg mindig meg is beszéljük, hogy ha a hátát-mellkasát meghallgatja a doki, abba nem fog belehalni, és kár mindig ordítani.Gondolkodom egy játék doktoros szett-en, gyakorlás és ráhangolódás céljából... Bár többen mondták nekem, hogy pénzkidobás...
    Naszóval nem számítottam semmi jóra, habár egész nap magyaráztam hogy a doktornéni majd belekukucskál a fülébe, megnézi mitől fáj, és majd segít hogy meggyógyuljon. Mint egy mantrát, ezt hajtogattam egész nap neki. Bólogatott, mondta hogy jó. Aztán ahogy bementünk már görbült a szája, persze amikor lefogtam már küzdött, dehát mit csináljak, szép szóval nem hagyta magát, és az ilyen vizsgálatoknál ez a módi... Első kukucskálásra semmit nem látott a doki, mert tele volt, szóval első körben fülmosás. A helyzet fokozódott, a gyermekem ereje és hangja is. Mosás után mégegy kukucska, itt már filmszakadás, aztán mintha tényleg elvágták volna, abba hagyta. A diagnózis egyértelmű, középfül gyulladás, jellemzően a bal oldalon, de kicsit már a jobbnál is. Antibiotikum, orrcsepp, egy hétig nuku bölcsi. Matricaválasztás, pápá a doktornéninek.
Ez pénteken történt, ma hétfő van, a helyzet napról-napra jobb, ma már nem adtam fájdalomcsillapítót, az orrát is szépen tudom szívni, de magától is fújja. Na az se volt semmi, ahogy az első pár napban az orrát szívtam... Ehhez képest tegnap már ő kérte! És a gyógyszert is! Annyira okos, ügyes... :-)

   Ez van velünk most. Kicsit nehéz most a munkával foglalkoznom, mert megint csak akkor tudok a gép elé ülni ha alszik, de azért boldogulok. Ami aggaszt, hogy megint fáj a mandulám, és mivel nem olyan rég volt gyulladásban, (és azelőtt meg szintén nem olyan régen) ezért mostmár tényleg utánajárok az alternatív gyógymódoknak. Nem szeretnék megválni tőlük...

    Temerinben remekül telt a hosszú hétvégénk, csak sajnos mint ahogy lenni szokott, elég kapkodósra sikerült, sok helyre nem jutottunk el, remélem nem lesz belőle sértődés... Beni nagyon élvezte, emlékezett mindenre, mindenkire, látszik hogy szeret ott lenni.
A hazafelé utunk rémes volt... 2 óra a határon, egy nyűgös gyerekkel, meg egy döglődő akkumulátorral, ami be is adta a kulcsot a magyar határ előtt. Áttoltuk, fél órát még várakoztunk amíg jött a segítség. Hazáig gond nélkül eljutottunk, de a parkolóban aztán végleg kimúlt. Illetve hát nem végleg, mert másik akkuról kábellal be lehetett indítani, nade aztán sehol semmi megállás, mert akkor jaj. Amúgy már odafele is leállt, Kecskeméten, akkor vette Apa a kábelt. Na mindegy, azóta rendben van, egy új aksival megoldódott a gond, egyelőre úgy tűnik.

Most megyek és én is beveszek valamit, mert nagyon fáj a mandulám... :-(

Most már tényleg, igazán....

  ... nem halogathatom a bejegyzést, mert a fontos, megemlítendő események már így is rég elmúltak...

Najó, nem olyan régen, 3 napja

      BENI 2 ÉVES LETT!!!!

   Ezen ünnepélyes alkalomra feljöttek Mamáék Temerinből, volt nagy öröm :-) Sajnos másnap már utaztak is haza, de egy nagyon klassz napunk volt együtt. Vasárnap a tervek szerint Nagyimék jöttek volna Anyuékhoz, mi meg majd a délutáni alvás után át őhozzájuk, de Nagypapám nem volt jól (elég tré, párás idő lett, neki ez nagyon rossz) és lemondták reggel. Így aztán úgy döntöttünk meglepjük őket, és kiruccantunk hozzájuk délután. Nagyon örültek, szuperül sikerült a meglepetés, Anyu, Apu, mi hárman, és még Öcsém is! Ott is tortáztunk, Beni nagyon jól érezte magát, de számomra a leg szívmelengetőbb az öregek öröme volt...

 

Apával és az ajándék vonattal

  Miután ilyen jól sikerül a hétvége és Beni körül forgott a világ, a hétfő elég nagy paff volt a számára, ugyanis a kötelezettség az kötelezettség: a bölcsit nem hagyjuk ki. 

Nade ne szaladjak ennyire előre... 

   24-én ugyebár elkezdtük a 2 hetes beszoktatást.  Az első nap nem volt nagy siker.... Ez meg is lepett a "legelső első" alkalom után (9-én ugyebár), olyan mintha nem is mentünk volna. Tekintettel erre, nem küldtek ki, Beni rám volt ragadva, ha eltávolodtam, egy darabig eljátszott, aztán jött oda és húzott hogy menjek vele. Próbáltam odavinni a játékokhoz, de leült a földre és megmakacsolta magát, nem akart. Tény, hogy  maximális volt a hangzavar, többen sírtak, a gondozók is hangosabban beszéltek (neki ez már kiabálás...) szóval ez nem segített. Meg is állapította a gondozó, hogy nehéz lesz vele. (Ezt "akarja" hallani minden kezdő, szoktató anya, nem...?) Reméltem, hogy be tudjuk bizonyítani, hogy nem olyan, mint amilyennek elsőre beskatulyázták. Örültem hogy vége lett annak a másfél órának...

   Megrémített, hogy milyen katonás rendet tartanak, ami tudom, hogy jó, de féltem, hogy Beni hogy veszi ezeket. Pl. szigorúan az asztalnál ülni amíg mindenki be nem fejezi az evést-ivást, csakis egyszerre felállni. Ezzel a játékkal csak itt lehet játszani, amazzal csak az asztalnál, x méterrel már nem lehet arrébb vinni. Na ehhez képest itthon meg az egész lakás egy játszótér... Nekik kell kidobni pl. a zsebkendőt a kukába, rálépni a pedálra, beledobni. És mindent, mindent önállóan, amit csak lehet és már tudnak. Nagyon kétségbe estem, mert tudtam ugyan, hogy ezek hosszútávon jó dolgok, de mi még nagyon nem tartottunk itt, és nem akartam azt gondolni hogy eddig hanyag voltam ilyen téren. Csak egy kicsit rugalmasabban kezelek dolgokat. Sok mindent megcsinál, és nem adok mindent a keze alá, tanítom hogy pakoljon el, meg ilyesmi, de nem csinálok vitát ebből, és nem várom meg hogy sírjon, hanem segítek mikor többet, mikor kevesebbet. Mivel nem gondozói szemmel neveltem eddig, így aztán volt mit pótolni, mert igencsak masszírozta a gondozó ezzel az agyamat, úgyhogy fel kellett venni a tempót....  Igaz ami igaz, sírtam is az első nap után, mert féltettem Benikém lelkivilágát.... (és akkor, ott el is hullajtottam minden bölcsis-könnyet, azóta sem hat meg ha bőg pl. reggel...)

   Aztán a harmadik napon ki mertem jelenteni, hogy egész jól veszi az akadályokat, persze van sírás (azóta is, pedig már a negyedik hetet kezdtük!), de meg tudják nyugtatni, nem ordít egész nap. Első bölcsis ebéd alkalmával legnagyobb megrökönyödésemre betolta az egész tányér paradicsomos káposztáját, pedig még mondtam is a gondozónak, hogy ne számítsanak sok jóra... Még mikor tízórainál bent lehettem a második nap (utána már csak beadtam és leléptem), első kérésre, szó nélkül vitte a szalvétát a kukába, én meg lefagytam, és rájöttem, hogy tiszta hülye vagyok hogy aggódtam, hát elvégre okos, értelmes fiam van, és miért is hittem hogy ezek neki nehéz dolgok lesznek... Idáig, a szalvéta kidobásig követtem szemmel a benti eseményeket, és mivel azóta csak reggel beadom, nem tudom hogy egyébként hogy alakul a napja, de lehet hogy jobb is, mert túlreagálnék érzelmileg dolgokat, feleslegesen. 

    A héten tehát a negyedik hetet kezdtük el. Még mindig nem tökéletes, mert továbbra is sírósan indulnak a reggelek, de kb. 5 perc, míg beadom, aztán könnyen megnyugtatják, játszik, elvan. Én javasoltam hogy húzzuk ki, elvégre nem hajt a tatár a munkával, inkább legyen nagyon fokozatos, hátha úgy könnyebb. 9-re viszem, 10 kor tízórai, ha jó az idő akkor udvar (imádja! ), fél12 körül ebéd. És ott is alszik!!!! Elképzelésem sincs, hogy ezt hogy sikerült elérniük, komolyan azt hittem hogy képtelen lesz rá, de első próbálkozásra is ment már, igaz csak fél óra, de akkor is!!! Na volt egy nap, amikor már mindenki játszott, ágyakat kitolták, ő meg még nagyban durmolt majdnem negyed 4-ig... :-) Én meg kint malmoztam a folyosón.

Igyekszem amúgy mindig korábban menni, úgy fél2 körül, hogy mire felébred, ott legyek. Volt már hogy korábban kelt, de nem volt gond, nem sír. Ül, vagy fekszik az ágyán, mert azt úgy kell (???? most komolyan, ezt hogy csinálják????????? ) Szépen ebédel, olyanokat is megeszik, amit itthon eddig soha. És egyedül!!! Vagy néha kis segítséggel, de alapvetően maga eszik. Amióta bölcsis, azóta szépen pakol maga után ha kérem, kidobja a szemetet amit talál (sajna néha mást is, annyira tetszik neki :-) ), és sokkal jobban bevonható dolgokba, úgyhogy egyértelműen pozitív a változás. 

A sírás meg... nyilván meg akar hatni, de aztán látja hogy kár a gőzért, és abba hagyja egy idő után. Nagyon anyás lett, ez egyértelmű, nyilván a bölcsi miatt. Kórusra is nagy harcok árán jutok el. Még meg kell szoknia hogy ez most egy új rendszer, anya dolgozik, ő is megy "szolgálatba", aztán megyek érte. Ha ez rutinná és megszokássá válik, nem lesz gond. 

   És hát a beszéd! Egyértelműen fejlődik, gondolom folyamatosan dumálnak nekik ott bent, azóta neki is be nem áll a szája. Így aztán "visszahallom" a gondozókat is :-D Na semmi extra, csak tudom hogy sokat mondják hogy "Ülj le! Úgy..." :-D

Nagy haverság még senkivel sincs, igaz eddig jóformán csak csajokat láttam :-) De van egy tündéri kislány, őt sokat emlegeti, bár gondolom azért is, mert könnyen megjegyezhető és cuki neve van. (Kiki :-) ) 

   Szóval így állunk jelenleg a bölcsivel. Holnap megpróbálom 8-ra vinni, és a hét vége felé uzsira is ott hagyni. Ezzel a beszoktatást le is szeretném tudni.

Volt már betegség miatti távollétünk is, két nap, a szokásos orrfolyás-történet, de semmi komoly. Én benyeltem egy felső légúti valamit, meg egy igen randa gennyes mandulagyulladást, konkrétan alig éltem két-három napig, de már túl vagyok rajta. A lényeg hogy Beni ezt a durva valamit nem kapta el. Orrfolyás? Smafu...

És ami miatt ezt az egész bölcsis dolgot bevállaltuk, a munka, hát kérem az is megyeget. Most bazi késő van úgyhogy részleteket később írok (titkon remélem, hogy több időm lesz erre a blogra is...), de nagyon jól alakulnak a dolgaim, úgy érzem... :-) 

Közkívánatra Apa, a fotós :-)

    Tényleg igazságtalan, hogy róla sosem teszek fel képet... :-)

Nyaralás II., Bölcsi, Új időszámítás

    Külön bejegyzést érdemelne mindegyik, de idő szűkében kénytelen vagyok összevonni.

    Sajnos ennek a nyárnak is vége... Függetlenül attól, hogy egy gyerekkel már teljesen más a pihenés, talán pont amiatt volt olyan jó, mert Beni is velünk van már.
A horvátországi nyaralás előtt mi lementünk Benivel Temerinbe, Apa levitt minket a határig, Tata meg jött föl értünk.  Nagyon klassz volt, gondolom Beni emlékezett is még sok mindenre 3 héttel azelőttről, úgyhogy zökkenőmentes volt a környezetváltozás. Bő egy hetet voltunk így kettesben,  Apa nélkül, aztán ő is csatlakozott pár napra és együtt utaztunk a tengerre.

   A szokásos helyre mentünk, Hvar szigetre, Jelsa-ra. Négy vagy öt alkalommal voltunk már ott, és igazság szerint nem nagyon vágyom más helyre, nekem/nekünk tökéletesen megfelel. Árban is, színvonalban is, ismerjük a tulajt, a társaság mindig jó szokott lenni, a központ nincs se túl közel se túl messze, és ott vannak a kedvenc fáim... :-)

  Számomra ennél a facsoportnál nincs szebb látvány (mármint ami a facsoportokat illeti...), fényes nappal, alkonyatkor, naplemente közben, szemből, oldalról, bárhogy-bárhonnan. De hogy miért, azt nem tudom megmondani...

   Az odautat igyekszem elfelejteni. Mindig embert próbáló az a tizenpár óra, ha fényes nappal, ha éjszaka utazunk. Hát még egy gyerekkel...
Este 10 körül indultunk, 11 felé el is aludt Beni, aztán meg kellett állni tankolni éjfél körül, na onnan indult a buli. Nem cirkuszolt kimondottan, de aludni nem volt hajlandó, viszont én hullafáradt és ingerült voltam, mikor pedig végre elcsendesedett, Apa dőlt ki és meg kellett álljunk mielőtt elalszik a volánnál. Ekkor megint kipattantak a szemei, és úgy fél 4 körül aludt el. Én is képtelen voltam ébren maradni, Apa holtpontja is igencsak elhúzódott, úgyhogy 5 vagy 6 felé, miután én egy kicsit aludtam, úgy volt hogy leváltom és vezetek egy szakaszon.
Végül aztán ittunk egy-egy kávét, és ettől Apa egész jól magához tért, úgyhogy vezetett tovább, hogy ha lehet akkor érjük el az első kompot ami átvisz minket a szigetre.
Persze nem értük el... :-/ de nem kellett sokat várni a következőre, addig Benivel dobáltuk a kavicsokat a vízbe, ismerkedett a nagy pancsival.

Úton a szigetre

    A kicsit nehézkes és nagyon hosszú út után nagyon hamar elröppent az egy hét...  Beni nagyon élvezte az új helyet, a társaságot, végeredményben a vizet is, habár nem sokat volt bent, egyedül az utolsó nap élvezte már nagyon. Addig inkább csak a parton szórakozott a kavicsokkal, vagy a kispancsijában, amit mindig levittünk a partra. Kis színe is lett, azért igyekeztem nem tűző napon tartani, még ha be is volt kenve.
Jókat aludt, néha persze ott is felkelt/felriadt, de ez a sok élménynek is betudható volt, gondolom.

Reggeli durmi Anyával

Szundi a parton

    Én pihentem is, meg nem is. Furcsa, de a víz annyira engem sem vonzott. Tudok úszni, nem félek bemenni még oda sem ahol nem ér le a lábam (és nekem nem is kell nagyon messze menni ahhoz... :-) ), de nekem az ilyen nyaralásokon bőven elég a tudat hogy a tengeren vagyok, a látvány, a levegő, az a sok más érdekesség ami nem megszokott a hazai vizek partjain, meg az a "feeling" amit csak tengerparton lehet érezni. Tudni azt, hogy itt más az élet, a klíma; gyomként nő az, amit mi sokszáz forintért árulunk cserépben a kertészetben, és jó egy kicsit elmerengeni azon, hogy mi van ott azon a helyen olyankor, ha a turisták hazavonulnak és marad az a néhány őslakos, aki magából a tengerből él.
    A strapásabb része a nyaralásnak ugyebár abból állt, hogy Beni után kellett rohangálni a parton, ha olyan helyen voltunk akkor játszottam a kőszáli kecskét, egyébként meg a víz megállította, mert az nem tetszett neki annyira, szóval attól nem kellett félnem hogy mondjuk begyalogol messzire és ellepi a víz. De a parton azért sokan voltak, és egy fél pillanat alatt el tud tűnni, úgyhogy nem volt nagyon alkalmam szétdobni magam és süttetni a hasam. Azért a hátam piszkosul leégett, és életemben először a fülem is, de úgy, hogy alig tudtam aludni tőle. A szalmakalap (későn kezdtem el használni...) is birizgálta, majd megvesztem ha hozzáért. Épp a hazaút alkalmával hámlott le, szép látvány lehetett... Szerencsére én nem láttam :-) (utolsó képen azért látszik egy picit... :-) )

   Néha lesétáltunk a központba, nagy volt ott a nyüzsgés mindig. A fagyizók tömve, meg a szokásos sereg a bazársoron. A kikötő közel volt, úgyhogy azt is nagyon kellett figyelni hogy ne menjen a víz közelébe Beni, pörgött ezerrel, élvezte nagyon a nyüzsit. Egyszer kísérletet tettünk egy éttermi vacsira is, én megkívántam a tengeri herkentyűs kaját, pedig amúgy nem szeretem... De ez is a "feeling"-hez tartozik :-) Kiválasztottam amit szeretnék, aztán Apa beült rendelni, mi meg Benivel csatangoltunk, szuveníreket néztünk, aztán amikor már hozták a kaját, gyorsan odavetődtünk. Nem nagyon élveztem ki a látványt, meg az ízt sem, csak lapátoltam be, meg közben etetni próbáltam, meg csitítgattam, meg rendreutasítottam, meg fegyelmeztem.
De azért még így is jobb volt, mint az eredetileg tervezett paprikáskrumpli...

Melyiket vegyük Juditnak? :-)

Találtunk egy játszóteret is

    A hazaút szintén nem volt egy leányálom, mert nem kimondottan alvásidőben utaztunk, és a cirkusz is több volt, többször kellett megállni.
Nagy nehezen aztán végül megérkeztünk késő este Temerinbe, onnan pedig másnap már "csak" egy 4 órás út után Budapestre.
Engem mondjuk a sírás kerülgetett, hogy vége... Itthon várt minket az ősz, a hűvös idő, a tudat hogy hamarosan indul a bölcsi, munka, és valami egészen más kezdődik...

    Mikor elkezdtem ezt a bejegyzést, épp a bölcsi első napján voltunk túl. Aztán rögtön aznapra be is taknyosodott Beni, így a következő napokat inkább lemondtam (mint kiderült, elhamarkodottan, mert 2 nap alatt ki is gyógyult), így majd csak 24-én kezdünk újra. Az első alkalom után egyelőre bizakodó vagyok, de ugye másfél óra sem volt és én is bent voltam, szóval ez még igencsak nem kihívás így... Úgyhogy a bölcsiről mégis majd egy külön bejegyzés fog szólni, remélem csupa pozitív élménnyel.
   A folytatást meg meglátjuk... Annyi biztos, hogy Apa cégénél leszek adminisztratív munkakörben, napi 6 órában. Ez nekem nagyon jó, mert reményeim szerint kellően rugalmas lesz ahhoz, hogy Benivel is tudjak maximálisan törődni, itthon lehetek vele ha netalán beteg lenne, nem kell azon rágnom magam hogy kire bízzam, ki hozza el, mert én nem tudok a munkahelyemről szabadulni. Így máris kevésbé stresszes a visszatérés. Munka lesz bőven, unatkozni nem fogok.
    Két év itthonlét után nagyon-nagyon más lesz az élet... Félek is, kíváncsi is vagyok, várom is, nem is... A dologban a "legfájdalmasabb": felnő a gyermekem...

Hazafelé