Küzdelmeink

    Biztosan az volt a hiba, hogy még a reggeli kávém előtt történt ez.
Nem nagy eset, és mindennapos már, mondhatni hozzászoktam, hogy a pelenkázás mostanság nem egy egyszerű művelet. Eleinte ez így ment : gyerekről a tele pelus le, törlés, kenés, tiszta pelus fel és kész is.   
Most, hogy mászik, és menne már mindenhova, nagy erőkkel tudom csak ott tartani ahol éppen én szeretném, legyen az az etetőszék, az ölem - ha épp a körmét vágnám, vagy ez esetben a pelenkázóasztal.
Komoly bírkózásba fogunk ilyenkor, amit Beni nagyon élvez és jókat kacag, persze ilyenkor nekem is nehéz komolynak maradnom, és úgy fegyelmeznem (mit is akarom én még fegyelmezni, 9 hónapos...).
Mivel ma reggel sem egy szimpla pisis pelus cseréje volt a feladatom, hanem annál jóóóóóval tartalmasabb, ezért méginkább idegesített hogy izeg-mozog és forgolódik, alig tudtam már lefogni, szinte már lógott a bokájánál fogva, meg még a kezét is igyekeztem hozzáfogni, és akkor egyszer csak azt vettem észre, hogy szó szerint dühös vagyok rá.

Még nagyon-nagyon az elején, mikor picike volt, és nagyon sokat kelt éjszaka, és sokat sírt, és én elmondhatatlanul kimerült voltam, akkor éreztem utoljára ilyet, amit persze rögtön meg is bántam, és tudtam hogy csak a fáradtság érezteti ezt velem, amúgy sosem akarnám bántani vagy ilyesmi, de feltételezem hogy ezekkel az érzésekkel nem voltam akkor egyedül. Sok anya gondolatai közt felsejlik akár csak egyetlen kósza pillanatra, hogy mondjuk kirakja az ajtó elé az ordító gyereket mert már nem bír vele és megbolondul, és ez csak egy nagyon lájtos verzió, sajnos van, aki ennél tovább is megy... De hagyjuk is ezt.

Én most annyit csináltam, hogy egy idegesebb "hát énvelem ezt te nem csinálod, gyerünk a csap alá" - mondattal kísérve kiviharzottam vele a fürdőszobába, és a csapnál egyszerűen lemostam az alfelét. Közben azért Gonoszanya énem ( nem tudtam hogy van ilyenem...) sugallt ilyesmit, hogy esetleg hideg vízzel kéne, hogy azért ne legyen már neki olyan jó, hogy langymeleg vízzel lögybölöm a sejhaját egy ilyen helytelenkedés után, de aztán végül nem csavartam el a meleg vizet.

Dolgunk itt még nem ért véget, mert ugye a tiszta pelust is valahogy rá kellett adjam, és mivel nem hidegvizeztem, így nem tanult a dologból. Akárhogy meg nem lehet egy ilyen pelenkát ráadni, mert plusz munkát nem akarok csinálni magamnak, hogy később a kifolyt cuccok miatt még moshassak is idő előtt, ezért általában igyekszem tökéletesen rápasszítani. Hason ez nem nagyon megy, meg ha mozog állandóan akkor sem, úgyhogy letettem a padlóra a kis zsámolya mellé, aminél újabban imád támaszkodva térdelni, és így varázsoltam végül bele a bugyorba. Plusz 10 perc ez így. Ráérek, nem arról van szó...

Probléma megoldva, de azért ez mégsem állapot, hogy minden alkalommal ilyen nehézkesen menjen ez... Komolyan mondom, már gyomoridegem van a pelenkázás gondolatától is, ha megérzem a levegőben hogy akció van, már összerándul a gyomrom, és nem az undortól. Abban reménykedem hogy ez csak valami átmeneti állapot, és ha már nem lesz neki akkora újdonság ez a nagyszerű mozgásfejlődés, egy kicsit leáll, legalább ezekre a pillanatokra, mikor dolgom van vele.

   Nem csak a pelenkázás ilyen küzdelmes, újabban az alvással is nehézségeink vannak. Úgy örültem, mikor nem is olyan régen, mintagyerek módjára este nyolc nulla nulla-kor bedobta a szunyát, és még ha nem is aludta végig ébredés nélkül az éjszakát, nem volt különösebb gond vele.

Most ha leteszem, mert álmos, csak fetreng, mászkál, feltámaszkodik, lehasal, gurul, közben vinnyog, sír, néha ordít. Én bemegyek, simi-cumi-tea-víz-cumi vissza, kicsit elbóbiskol, 5 perc múlva újra kezdi. Általában éjfél körül, de néha, ha felébred éjszaka, ugyanezt szoktunk eljátszani.
Na az ilyen éjszakák után a reggeli pelenkás kalandok nem annyira szórakoztatóak számomra.

Emellett imádom nézni ahogy szedi a kis végtagjait és teper előre, felfedezte már az egész lakást, semmi nem állíthatja meg. :-) Nagy kedvencei a villásdugók, a kábelek, meg a lebegő függöny. :-)

Ilyen kis huncut tud lenni, talán valamennyire látszik a képen az arckifejezése:

És ilyen nagyfiús már:

Legközelebb jövök még a sárgadinnyés videóval, de most tisztába kell tennem.......................