2012. július 31., kedd

Debrecen

    És ezt is kibírtuk! :-)

   Nem leszek képmutató, bevallom, élveztem ezt a négy napot. Természetesen nagyon hiányzott Beni, vasárnap már alig vártam hogy hazaérjek, de egyébként nagyon jól esett ez a kis kikapcsolódás.
Mindehhez az kellett, hogy itthon Anyu elképesztően jól vezesse a dolgokat, megkockáztatom, hogy még nálam is jobban csinált mindent! Már-már félve kezdtem újra mindent az én rutinom szerint, nehogy elrontsak valamit! :-) Apa is sokat tanulhatott, mert nagyon határozottan vezette az esti szertartást, szigorú rend szerint, ahogy Anyutól látta, jókat mosolyogtam. :-)
Szerintem Csipetkének fel sem tűnt hogy nem vagyok itthon (amit akár sértésnek is vehetnék, de nem teszem! :-D ), az első éjszaka volt egy kis sírás, mikor nem én mentem be hozzá, de ennyivel le is tudta a hiányomat.
Játszottak, sétáltak, Anyu finomakat főzött neki, pohárból is tanítgatta inni (ezt lehet hogy rá is bízom a továbbiakban, én valahogy ehhez nem vagyok elég határozott), az éjszakákat is többé-kevésbé átaludta, igen határozott napirend alapján teltek a napok! Ezek tudatában én is sokkal jobban tudtam pihenni, mert egy percig sem kellett aggódnom az itthoni dolgok miatt.
Sőt, egyértelműen kiderült, hogy az itthon maradásuk volt a helyes döntés, ugyanis pl. az a szoba, amit Ilával kaptunk, olyan kicsi volt, hogy a gyerekágynak nem is lett volna helye. A zuhanyzó rettenetes állapotban volt, a WC a szobától jóval messzebb, amit ráadásul a spanyol gyerekkar egy nap alatt leamortizált, szóval még nekem sem volt igazán meg a komfortérzetem, pedig voltam kollégista. Pici gyerekkel valahogy nem igazán tudtam elképzelni, így tehát még nyugodtabb voltam, hogy ők itthon maradtak.

Magamnak tett ígéretemhez híven minden nap megittam egy kávét vagy capuccino-t valamelyik cukrászdában vagy kávéházban, nyugodt körülmények között, lazulva, közben jókat beszélgettünk Ilával.
Esténként részt tudtam venni az egyéb közös programokon, kisfiam addig az igazak álmát aludta itthon. :-)

Igen, eltekintve a gyerek hiányától, ELKÉPESZTŐEN JÓ VOLT!!!!! Nem tudom, mikor lesz az ilyesmire legközelebb alkalmam.

A versenyen nem nyertünk, de már az elődöntőn tudtuk, hogy ilyesmire nem is nagyon számíthatunk, mert hihetetlenül erős volt a mezőny. Az eredményt tulajdonképpen már az első nap borítékolhattuk volna. Azért titkon legalább egy harmadik helyben reménykedtünk, de nem jött össze, ettől függetlenül azért elégedettek lehettünk a teljesítményünkkel.

A fehér ruhás verzió, a döntő után (én balról a negyedik lennék a nőikarban)




És még rólunk:

   Mivel a kilenc hónap betöltésekor nem voltunk se dokinál, se védőnőnél, így tegnap gondoltam egyet és lementünk méretkezni. Nem tudom miért, de újabban állandóan sír ha bemegyünk a rendelőbe, a kórházban anno egy hangja nem volt, pedig ott aztán macerálták rendesen, itt meg csak max. a mellkasát hallgatja meg a doki és ennyi. Na mindegy, remélem majd azért előbb-utóbb hozzászokik és nem cirkuszol. He-he, majd mire megszokja, jön a 15 hós kötelező oltás és kezdődik minden elölről...
70,5 centit mért a védőnéni, a mérleg pedig 7530 grammot. Pillesúly. De nem mondták hogy kevés lenne, továbbra is teljesen arányos, jól néz ki, egészséges, minden a legnagyobb rendben. És ez a lényeg.
Újabb eseményről nem tudok beszámolni, néha ugyan már maga alá húzza térdelőtámaszból az egyik lábát, de még nem próbál felállni. Fogak száma még mindig kettő.
Mivel mindenhova eljut már, így muszáj volt legalább a konyhát elkerítenünk, úgyhogy a Nagy Svéd Bútoráruházban vettünk babarácsot, amit nem sikerült ugyan tökéletesen bepasszítani (a megadott minimum paramétereknél is kisebb ugyanis az ajtókeret, ez itthon derült ki), de még nekünk is kihívás nyitogatni, úgyhogy jó lesz.

Ezen kívül megleptem magunkat egy kis debreceni szuvenírrel, vettem egy fényképezőgépet. Csak egy egyszerű kis digitálisat, de legalább mostantól kicsit jobb képeket tudok majd készíteni. Esetleg majd karácsonyra megvesszük a tükörreflexeset. 

Ígértem múltkor egy sárgadinnyés videót, íme, búcsúzóul mára:

 


 Nem igazán ízlik neki. :-)




1 megjegyzés:

  1. Eszméletlen szép ez a gyerek :DDD Dinnyés videó: mintha Samut látnám :DDDD Helyezést sajnálom :( de örülök, hogy jól érezted magad :)

    VálaszTörlés