Újra itthon

     Nem rettentünk meg az előre jelzett jégkorszaki időjárástól, és nekivágtunk múlt hét csütörtökön a nagy útnak. Simán leértünk három és fél óra alatt, ahogy elértük a 'Temerin' táblát, elkezdett szállingózni a hó, és abba se hagyta, amíg ott voltunk. Nagyjából fél méternél állt meg egy kis időre, de hogy azóta hogy áll, nem tudom, mert időközben visszajöttünk Budapestre.
    Prüntyő mindkét irányban nagyon jól bírta az utat, szinte végig aludta. Mikor megérkeztünk, nagyon jól tűrte hogy kézről-kézre járjon, Mama és Papa már nagyon várták őt... :-) Persze az esti fürdés és az ehhez kapcsolódó szertartások aznap elmaradtak, úgyhogy ahogy már vártam is, nagyjából este 11 felé törött el a mécses, és egy kb. háromnegyed órás ordítással jeleztük a környéknek, hogy megérkeztünk. Másnap reggel vigyorogva ébredt, úgyhogy remek három és fél napunk volt. Sorra jártuk a rokonokat, ismerősöket, akármikor kinyitotta a szemét, mindig más helyen volt és új arcokat látott. :-) Feleslegesen aggódtam, nagyon jól viselte a dolgokat. Na volt néha egy kis sírás, de még belefért.  Megbeszéltük, hogy jó gyerek lesz, és szót is fogadott... :-) Úgy néz ki, a megfázást is megúsztuk, emiatt is aggódtam, mert itthon a 25-26 fokos távfűtéshez van szokva, ott meg tüzelős módszerrel fűtöttünk, folyton figyelni kellett a kályhát, hogy ki ne aludjon. Éjszaka én etetni keltem fel, Apa meg a tüzet vigyázta. :-)
    Sajnos nem sikerült elmennünk sokat sétálni, pedig terveztem jó kiadósakat a falusi levegőn, de még gyalog is nehezen közlekedtünk a nagy hóban, nem még babakocsival...  Na majd tavasszal.

    Azt hiszem, felismerte itthon a szobáját, meg az ismerős környezetet, nagyokat vigyorgott a maciknak a falon! :-)