4 hónap

   És ez a nap is eljött... :-)
Milyen kevés idő ez egy életben, és nekünk mégis milyen soknak tűnik! És milyen sok van még hátra! :-)
   Így indultunk: 2011. október 12-én, 10.57 perckor látott napvilágot Benedek fiam, a sors úgy hozta, hogy császármetszéssel, de egy cseppet sem bánom, mert így kellett lennie mindkettőnk érdekében.
Mennyi minden történt velünk azóta, alig hiszem...
Minden gyerek eltérő ütemben fejlődik, úgyhogy nem szállok be semmiféle versenybe, hogy kinek mit tudott már a gyermeke ennyi meg annyi idős korában, íme, itt tartunk mi:
    Jelenlegi méreteink: 61 cm, kb. 5500 gramm. A kezdőértékek: 48/2700. (ez a 48cm védőnénis mérés, a kórházban ez 51cm volt... :-) )
    Mozgásfejlődésünk most kezd határozottabban beindulni, két napja láttam hogy majdnem átfordult hasra, csak útban van még a karja, úgyhogy nagy a küzdelem... :-) A kezét még csak most kezdte jobban szemügyre venni, és gondolom arra is rájött hogy fogni lehet vele, és betolni mindent rögtön a szájába. Ezt szorgalmasan gyakorolja. Mindent a szájába vesz és rág, kivéve a macis rágókát, amit kimondottan ezért vettem. Kidobott pénz volt, már látom... A fogacskáját még nem látni, de már mocoroghat valami, mert többet nyűglődik, mint korábban, és a folytonos rágcsálásból is erre következtetek. A nyála patakokban ömlik, van hogy a köldökéig vizes a ruhája és át kell öltöztetnem, félek hogy megfázik (bár 26 fokban kétlem...). A sláger persze az ökle, nem hittem, de tényleg majdnem befér a szájába mind a kettő.... :-)
   Továbbra sem egy nagyétkű gyerek, már ami az egyszeri mennyiségeket illeti. Sokszor eszik keveset, így gyakorlatilag egész napra a kanapéra vagyok szögezve... Vagy nem talál elegendő mennyiséget egyszerre, vagy tényleg csak így kényelmes neki... Mindegy is, már egészen hozzászoktam... Lassan elérkezünk a következő mérföldkőhöz (fél év), akkor majd jól teletömöm mindenféle finomsággal, attól talán többet is alszik éjjel, és nekem is lesz nappal egybefüggő 3-4 órám, ami alatt talán elkezdhetem utolérni magam a háztartásban. Erősen gondolkodom a kicsit előrébb hozott hozzátápláláson, de annyi "ellene-mellette" véleményt hallok, hogy még mindig nem döntöttem...
Kóstolásra adtam már neki pár kanálka almalevet pár hete, de azóta sem... (ízlett neki! ). Tudom, hogy a tejci a legjobb, úgyhogy egyelőre csak azt kap (tápit már alig-alig!!!!  :-) ), de tényleg nagy a kísértés hogy valami igazán laktatót adjak neki... (meg lehet kövezni érte...)

   Alvás: "Egyszer volt Budán kutyavásár", mondta volt bölcs és igazságos királyunk. Ezzel talán mindent elmondtam én is... Ami a nappali alvásokat illeti, azzal is akadnak gondjaim (nekem, a gyerek tök jól elvan így), mindössze néhány, 15-20 perces szunyókálással szakítja meg a napi tevékenységeit, ezek pedig nem elegendőek arra, hogy én is aludjak egy jót vele, pótolván az éjszakai szüneteket.

    A napirendünk: azt hittem, sosem lesz olyan, de végül is ha jobban végiggondolom, valami hasonlót már mi is a magunkénak tudhatunk:

   - ébredés: túl korán
   - ébredés után én még szédelgek kicsit, ha kell akkor egy gyors etetés (van hogy bealszom közben, képtelen vagyok ellenállni....), pelenkacsere, utána játék, megint kaja kis szundival, séta, torna és ezek váltakozva, esetleges sorrendben (séta csak napi egyszer).
   - este 8 után fürdés, mostanság egyre korábban, van hogy már a 8 órát is alig győzi kivárni, mert nyűgös a fáradtságtól. A fürdetés Apa feladata, de azért én is közreműködöm.
   - fürdés után ha kell, még egy gyors etetés, általában már akkor bekábul, de ha nem, akkor csak beteszem a kiságyba és alszik magától. Néha be kell még mennem hozzá, de egy puszika, takaróigazítás, simike után tényleg alvás van.
   - ezek után kiteregetek ha kell,  bekészítem a következő adag mosást, vacsorázom, picit nézem a tévét, leülök a gép elé, beszélgetek Apával, lefürdök, és valamikor fél11-11 körül én is lefekszem. És indul az éjszakai műszak... Első ébredés általában kettő körül, majd így tovább, három óránként...
    Eleinte azt hittem, ezt nem lehet túlélni, de lám, már négy hónapja megy! :-)

    Képek: még mindig adós vagyok velük... Ma a "szülinap" alkalmából akartam készíteni képeket, de lemerült az elem a fényképezőgépben... Átmentem Anyuékhoz, ott mindig szokott lenni. Most nem volt... Az ő gépükkel csináltam pár képet, amik elég bénán sikerültek, majd az övéké is lemerült. Holnap megyünk doktorbácsihoz védőoltásra, beugrunk a boltba elemért (a teljes sort megveszem...), és TÉNYLEG csinálok pár képet, és FEL IS TESZEM őket, legkésőbb este... :-)