Vizsgálatról vizsgálatra

    Sajna nem sikerült Apának elintézni, hogy időben hazaérjen, így végül kénytelenek voltunk gyalogosan nekivágni tegnap a városnak, hogy eljussunk Benivel a hasi-koponya ultrahangvizsgálatra. Ez egy nem kötelező, de ajánlott vizsgálat, amit a babák 8 hetes kora körül végeznek. Mi ezt megdupláztuk... :-) De hát mit tegyek, mostanra kaptam időpontot... Nagy dilemmában voltam, hogy elinduljunk-e egyáltalán, mivel úgy tűnik, picit megfázott a szentem, féltem hogy nyűgös lesz, fuldoklik majd a takonyban, én meg nem tudom kiszedni belőle... Végül aztán mégis úgy döntöttem, lesz ami lesz, elindulunk, mert legközelebb talán augusztusra kapunk majd új időpontot, ha most nem megyünk...

   A táv tulajdonképpen nem nagy, a második kerületben, a Budai Gyerekkórházban végzik (többek között) az ilyen vizsgálatot. 5 megálló HÉV-vel, meg némi gyaloglás.
    Egy dologban biztos voltam, hogy nem babakocsival fogok elindulni. Aki utazott már HÉV-en, vagy látott már egyet, annak biztos feltűnt az óriási különbség a megálló járdaszintje és az első lépcső között... Nem beszélve az első és második lépcső közötti magasságtól. Nekünk ugyan pici, könnyű kocsink van, de előző este végigpörgettem magamban hogy hogyan bénázom fel meg le (természetesen segítség nélkül) a kocsit, miközben kiborul belőle a gyerek, én meg hasra esek a lépcsőben, majd ugyanezt hazafelé is...

     És milyen jól tettem, hogy hordózóval mentünk végül! Mikor megálltam a Gül Baba utca alján, aminek a végétől még egy kis sétára van a kórház, azt hittem dobok egy hátast... Aki volt már zarándoklaton Medjugorjéban, az el tudja képzelni, mit láttam... Ha mégis babakocsival mentünk volna, rögtön fordultam is volna vissza, bevállalva az akár augusztusi új időpontot is.... Olyan meredek és rissz-rossz macskaköves úton esélyünk sem lett volna.

    Végül nagy nehezen felértünk, a tüdőmet majd' kiköptem, leizzadtam, a derekam sajgott, a térdem nyilallt. Szerencsére volt lift a kórházban... Mikor kinyílt az ajtaja, képen csapott a kellemesen forró 30 fok, ami a váróban volt a babák miatt. Mire végigvártam amíg betápláltak minket a gépbe (még sálban-nagykabátban-gyerekkel elöl), addigra azt hittem elájulok. Minden hajlatomban folyt a víz, a felsőm ujját sem tudtam feljebb húzni, úgy tapadt rám. Szerencsére nem kellett sokat várni, az egész tartott vagy 5 percig. Tájékoztatásként megkaptam hogy "Minden le van írva", és mehettünk is. Még le sem hűltünk, mehetett minden hacuka vissza...
   A lefelé menet már könnyebb volt, de nagyon óvatosan tipegtem, a végére már úgy fájt a térdem, hogy csak sántikálni bírtam. A hátam meg... Nem tudom, hogy ehhez a hordozáshoz hozzá kell-e edződni, vagy én csinálok valamit rosszul... Tény, hogy nem vagyok igazán jó kondiban, de ez az út eléggé betett...
    Prüntyő remekül bírta, nézelődött, és amíg én lihegve küzdöttem fel magunkat a hegyre, kőkemény fogadalmakat téve közben hangosan az autóvezetési gyakorlatom felfrissítésére vonatkozóan, ő el is szundikált...

    A mai kirándulásunk csak egy kellemes, szűk egy órás kiruccanás volt Budakalászra, a neurológushoz/gyógytornászhoz.
Minden a legnagyobb rendben, csak kissé éretlen a mozgásfejlődés bizonyos terén (én ezt úgy fordítottam le, hogy lusta... :-) ), úgyhogy heti kétszer kell majd gyógytornára járnunk. Egye fene, legalább kimozdulunk, meg hátha tanulok is valami jót.

  Kora délután még a gyerekorvost is meglátogattuk, mert a nátha mellett még köhög is szegénykém, de szerencsére nincs semmi gond, gyógyszer sem kell. Szippantani kell az orrát minél gyakrabban, és ennyi. A köhögés is attól van, mert birizgálja a torkát. Hiába edzettem eddig erre, határozottan nem "lájkolja" az orrszívást, de a porszívó hangja legalább elnyomja a sivítását...

A hétre elég is volt a doktorbácsikból/nénikből, Beninek is ki kell pihenni ezeket a nagy izgalmakat... :-)

Végül itt van néhány kép, hétvégén itt voltak a leendő keresztszülők, kattogtattunk párat... :-)

Keresztapuval

Keresztanyuval