2012. január 22., vasárnap

Minden kezdet nehéz

    Például ennek a bejegyzésnek is három napja álltam neki, és az egész blog-dolog is nagyjából egy hónapja készülődött... Nade akkor start... :-)
    Remek gondolataim szoktak támadni az éjjeli etetések közben, mindig sajnálom hogy rögtön nincs annyi erőm leírni őket, reggelre a javát már el is felejtem. Az is lehet, hogy akkor tulajdonképpen alfában vagyok még,  és azért tudok olyan frappáns mondatokat szerkeszteni és brilliánsan fogalmazni.
Ki tudja, de a lényeg, hogy ezért is gondoltam, nekilátok ennek a nagyon trendi blog írásnak, így legalább naprakész információkkal tudok szolgálni távoli ismerőseimnek, rokonaimnak is. Meg akikkel ritkán találkozom (és ez ugye most méginkább így van). Merthogy azért sok babás dolgot terveztem ide, elvégre három és fél hónapja erről szól az életem... :-)
   Azt nem ígérem, hogy a naprakészség tényleg naponta megírt bejegyzéseket jelent majd, de igyekszem.
Kellenek a motivációk az életembe mostanság, mert nagyon eltunyultam... Egyes számú lehet pl. az írás. Mondjuk nem terveztem a csekélyke szabadidőmet a gép előtt tölteni hosszú órákkal, amíg naplót írok, de talán hasznomra válik ha megoszthatom gondolataimat másokkal. Érdekes lesz majd visszaolvasni később...
A szabadidő egy részébe meg ha tetszik, ha nem, bele kell férnie a sétáknak! Naponta le kell menni, de ha lehet, nem csak a boltig... Ez a kettes számú. Ez ma egy komoly elhatározásom volt, ragyogó napsütésben gondoltam ezt ki, aztán estére meg tessék... Szakad az eső. De nem baj, ha egy kicsit is jó idő lesz, hívom a sétapartnereket és indulás! Szerencsére akadnak, eddig három anyuka van akivel csatangolhatunk, igaz az egyikkel még csak 5 percet beszéltem a rendelőben, és ő ajánlkozott, csak számot cseréltünk gyorsan. :-) Szegényke, el tudom képzelni, hogy ki lehet éhezve a társaságra, teljesen megértem.
Judit barátnőmmel már voltunk kétszer, Zsanit meg épp holnap akarnám hívni, mert eddig csak véletlenszerűen futottunk össze. De nagyon remélem, hogy tényleg jó lesz az idő! Ami csak annyit jelent, hogy ne essen és ne legyen orkán erejű szél. Na, máris keresem a kifogásokat... :-D  Igen, ellustultam...  Meg úgy agyilag is.
     Azt nem állítom, hogy pezsgő társasági életet éltem gyermekem születése előtt, de még ahhoz képest is igen egyhangúan telnek a napjaim, jobbára egész nap egyedül itthon Benivel. Azelőtt heti kétszer jártam kórusba, ez nagyon hiányzik... De talán hamarosan megint elkezdem, legalább heti egyszer. Kezd már kialakulni valami napi rutin-féle az etetéseknél is, és ennyit talán Apa is kibír.
Borzasztóan hiányzik a társaság! Konkrétan a kórus, de úgy általában véve is. Annak nagyon örülök, hogy legalább a séták erejéig találkozhatok másokkal és jót dumcsizhatunk. Végre sikerült a múltkor eljutnom a baba-mama körbe is, bearanyozta a hetem... :-) Szóval legszebb ideje kicsit visszatérni az életbe.
Nem lesz már olyan mint a régi, csak más. De nem is baj ez, így van jól. Csak meg kell szokni, dehát minden kezdet nehéz... :-)



4 megjegyzés:

  1. :D...ne aggódj,belejösz,...én még most sem tudok jóformán eljutni sehova :D...de azért a fiammal való időt nem cserélném le,mikor nincs velem,megszakad a szivem,hiányzik!!!Puszillak,és várjuk az infókat rólatok!!!!

    VálaszTörlés
  2. Apa kibírja, csak menny nyugodtan kórusra :)

    VálaszTörlés
  3. Áááááááááááááá, de ismerős!!!! :D Nekem anno az Ahogy tetszik blogomhoz mindig a buszon, hajnalban voltak remek ötleteim, ezért is lett nagyon okos telefonom, hogy majd akkor leírok mindent, de persze a blogspot túl nagy a telefonom memóriájának :D

    Párodat meg becsült meg, nekem ilyet nem nagyon szoktak mondani ;)

    VálaszTörlés