Amióta csak az eszemet tudom, mindig azt hallgattam, hogy mennyire hasonlítok Anyura. Eleinte csak külsőleg, aztán meg a természetünket is hasonlónak találták (mindennek van alapja egyébként, aki ismer minket, az tudja). Épp ezért úgy gondoltam, hogy rám ugyanazok vonatkoznak majd a terhesség és szülés kapcsán, mint rá. Nehéz terhesség sok rosszulléttel, könnyű szülés, hektónyi tej. A természet nagyot csavart a dolgon... :-) Ez már a várandósságom során kiderült, úgyhogy nem is mertem remélni semmit a szüléssel kapcsolatban. A későbbiekre akkor még nem is gondoltam.
Ha jól számoltam, három alkalommal voltam mélyponton a szoptatással kapcsolatban eddig. Minden friss anyukának központi téma ez, vagyis én úgy gondolom, hogy az. Lehet, hogy valaki nem agyal rajta ennyit.
Úgy hittem, hogy ez a világ legegyszerűbb és legtermészetesebb dolga, megy magától, mert így vagyunk kitalálva. Én és a gyerek is. Hát mit mondjak, nagy csalódás volt, mikor döcögve indult, és meg kell mondjam, azóta sem megy olajozottan.
A fő problémát inkább az okozta, hogy emiatt lelkiismeret furdalásom volt, nem is egy alkalommal. Az első "krízis" után fejlődtem annyit, hogy már nem igazán érdekelt mások véleménye, vagy legalábbis nem hagytam, hogy lelkileg befolyásoljon. Na nem mintha bárkinek is meg kellett volna felelnem, hiszen nem tartoztam beszámolási kötelezettséggel az etetéseket illetően senkinek, és kritikát sem kaptam, de mégis... Mivel eleinte főleg olyan anyukák vettek körül akiknek ez nagyon ment, kicsit szégyelltem hogy nekem nehézségeim akadnak. Tudom, tudom, ezen sokan átesnek... Kitartással lehet javítani a helyzeten, majd beletanulunk, fejben dől el, ne edd magad rajta - sokat hallgattam. El is hittem, sőt, én magam is bátorítottam mást, aki nem tudott kizárólagosan szoptatni, és tápszert is adott. Hovatovább, olyannal is találkoztam aztán, aki már le is mondott teljesen a dologról, és csak tápszerrel eteti a csemetéjét. És meg kell mondjam, ugyanolyan édes baba az is. :-) Nincs ráírva a homlokára hogy mit kap.
Aztán rájöttem, hogy bele kell törődnöm: idevágó szakirodalom ide vagy oda, igenis van, hogy valakinek nincs annyi teje, hogy kizárólag azt kapja a babája. Isten látja lelkem, amit lehetett, kipróbáltam a teáktól kezdve az alkoholmentes sörön át az óránkénti etetésig, mindent. Nem adtam fel eddig, minden mélypont után volt egy "na csak még ezt kipróbálom, hátha"- újabb esély a dolognak. Annyival már jobb a helyzet, hogy nem idegeskedem, megköszönöm mások jó tanácsát az ügyre vonatkozóan, még meg is fogadom és kipróbálom, de nem vagyok hajlandó szégyellni magam csak azért, mert én így lettem összerakva. Van egy pont ami után már belefásul az ember a dologba, na odáig nem szeretnék eljutni, mert akkor az egyenlő a teljes feladással.
Az utolsó ilyen "esélyt" egy teakeveréknek adtam, itthon kellett összeállítani egy csomó különböző gyógyfűből. 4 napba telt míg mindent megkaptam hozzá, most az iszom már két napja, lekopogom, úgy tűnik, ennek tényleg van némi tejserkentő hatása! :-) A "némi" még mindig nem elég, de átmenetileg javított a kedélyállapotomon, a következő krízisig... :-)
Egyébként rengeteg segítséget kaptam ahhoz is, hogy ezt a helyzetet fel tudjam dolgozni. Olyanoktól, akikről nem is hittem, hogy hasonló cipőben járnak! Végülis megegyeztünk abban, hogy a gyerek nem éhezhet, így amennyi tej van azt megkapja, ameddig lehet, a (szerencsére viszonylag kevés) hiányzó mennyiség meg ha tetszik, ha nem, tápika... Na így állunk mi az etetéssel... A gyerek egyébként él és virul, egészséges mint a makk, és nem reklamál hogy kap tápszert is.
Ma szót fogadtam magamnak, és lementünk sétálni. Jó nagyot kerültünk, közben jót dumcsiztunk Zsanival, végre valahára összejött a találka. Holnap folyt. köv... :-) Remélem az idő is engedi ( nem rinyálok ám, de tényleg nem jó pl. az erős szél, és esővédőm sincs a babakocsihoz).
Apa hajnalban indul Németországba, csütörtökön jön csak haza. Addig elleszünk valahogy kettecskén, majd lehet hogy átjön Anyu is. Vagy mi megyünk át. Szerencsére nem lakik messze, kényelmes, laza sétatempóval úgy kettő perc... :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése