Mindenkitől elnézést az előző bejegyzésért, de vannak ilyenek is, mikor egyéb gondolatok foglalkoztatnak, nem csak a dackorszak, játszótér, orrszívás, miértnemeszikagyerek, miértnemalszikagyerek, énviszontaludnék, stb.
Megint nem írtam listát hogy mikről kéne beszámolnom, pedig már annyi minden az eszemben volt, na lássuk gyorsan: Temerin, nátha, játszóház, fogak, beszéd, munka. Először ezeket nézzük:
Jön a tavaszi szezon, Apa nem ér rá majd, úgyhogy gyorsan leruccantunk Temerinbe, mert előreláthatólag júniusig nem nagyon tudunk menni.
Ezek az utazások kezdenek egyre borzasztóbbá válni, pedig még a határon sem kellett sokat állni, de így is majdnem 4 óra volt az út. Persze alvás nélkül, úgyhogy végig szórakoztatnom kellett Benit, nagyon jó szolgálatot tett Apa telefonja, amire le lett töltve pár kedvenc mese. De ez sem volt önmagában elég, úgyhogy volt lámpa kapcsolgatás, játékdobálás az ülés elé, evés-ivás-nasi, zokni leszedés-felrakás huttyogó meg hijjegő hangokkal, hangos éneklés, képeskönyv nézegetés majd dobálás, aztán nagyjából a Temerin tábla környékén elszunnyadt. 5 perc pihi, majd jött az esti buli Mamáékkal, kipakolás, vacsi, játék, aztán nagy nehezen alvás, volt már vagy 10 óra...
Klassz volt az a pár nap, persze a napirendünk alaposan felborult, de ilyenkor mindig ez van. Itthon aztán hamar rendeződik mindig. Mentünk sétálni is, rögtön az első nap elhasalt szegénykém, és lehorzsolta az orrát, viccesen nézett ki...
Egy kicsit már náthásan mentünk le, épp a vége felé voltunk egy megfázásnak, aztán itthon újra kezdtük, sokkal durvábban... A szomszédok nyilván azt gondolják, hogy ahol napjában ennyit megy a porszívó, ott ragyog a lakás állandóan, de sajna eredeti funkcióját most nem nagyon tölti be a masina. Persze ha már elöl van, akkor gyakorta szaladok végig vele a lakáson, szóval azért tényleg nagyobb a tisztaság :-)
Nem tudom meddig tart, némileg javult a helyzet, a köhögés sem vészes, szakad fel rendesen aminek kell, de jó lenne már túl lenni rajta. Aztán úgy őszig remélem el is felejtjük az ilyesmi gondokat. Mikor lent voltunk, harmadnapra összeszedtem valami gyomornyavalyát, két napig jóformán nem is ettem, meg le is voltam gyengülve, de szerencsére hamar keresztülment rajtam, Beni el sem kapta. Na az nem hiányzott volna.
Évi barátnőmmel mostanában gyakran találkozunk, Benihez hasonló korú kisfia van (amúgy tőlük, vagyis az anyukájától vettük ezt a lakást), járunk sóbarlangba, meg néha felugranak, ha jönnek az anyukájához (aki ebben a házban a lakik). Nagyon aranyos a két gyerek együtt, jó nézni őket ahogy kapcsolatot teremtenek egymással, együtt szaladgálnak, és egyértelműen barátkoznak :-) A múltkor elnéztük a nyitvatartási időt a sóbarlangnál, és túl korán mentünk, de hogy ne menjünk feleslegesen, benéztünk a játszóházba, ami szintén abban az épületben van. Mi még sose voltunk, Éviék már többször. Nagyon klassz volt!!! :-) Egyrészt rajtunk kívül nem is volt senki, kicsit később egy kislány jött, de jól elvolt a három gyerek. Beni nagyon élvezte a hatalmas teret, ahol jól kirohangálta magát, volt labdafürdő is, ugrálóvár, mászóka, kismotor, de a lényeg hogy jóóóóó hosszú távon lehetett szaladgálni :-) Névnapjára most már biztos, hogy kismotort kap, a tartásán is biztosan javít (egész másképp ült rajta, egyenes derékkal), meg amúgy is nagyon tettszett neki, és ez olyan igazi, nagyfiús játék lesz. :-) Az is biztos, hogy néha-néha megyünk még a játszóházba, főleg ha rossz idő miatt nem lehet játszóterezni. Mama azt mondta, havi egyet bevállal anyagilag :-) (amúgy nem olcsó mulatság...)
Nagyon jó dolgunk van amúgy, mert Évi visz-hoz bennünket, kicsit már kellemetlen is hogy miattunk tesz kitérőt, még majd kitalálom, hogy háláljam meg.
Aránylag nyugodtan telnek a napjaink, meg az éjszakáink is, mostanság egyre hosszabban alszik éjszaka, és nem kel fel három körül, mint régebben. Van, hogy át is alussza teljesen az éjszakát. Remélem, ebbe a szinte idilli állapotba nem fog nagyon belerondítani a fogzás, mert az egyik szemfog nagyon nyomul, egy picit már át is törte az ínyét. Eddig nem volt nagy gond, remélem marad is így, és nem csak vihar előtti csend van.
Jelenleg tehát 12 foga van, meg ami most jól láthatóan bújik ki, a többit nem nagyon látom, ezt is onnan vettem észre hogy amikor orrporszi közben ordít, belátok a szájába. De mivel úgy helyezkedik el, hogy fejjel lefelé látom, így csak az alsók látszanak. Amúgy már kicsit örültem, mert kezdte egyre jobban viselni ezt az orrszívást, de csak 1-2 napig tartott, most ugyanúgy kapálózás van, meg tiltakozás. De ha muszáj, hát muszáj, nem kellemes, én is próbáltam.
Úgy tűnik, lassan a beszéd is beindul. Na mit mondott először? Hát peeeeersze, hogy az Apát. Bár sokszor csak úgy mondogatja, főleg ha meghallja a kaputelefon pittyenését, mikor Apa jön haza. Így aztán bárki jöhet, akkor is azt mondogatja, hogy Apa.
A másik szó, ami kezd egyértelmű lenni, az a hinta. Leginkább így: ÍÍÍÍÍÍnTÁÁÁÁ. Az Apa is inkább ÁÁÁppá.
Én, Anya, még a kanyarban sem vagyok.
Legvégül pedig rólam: bár még nincs lefixálva semmi, úgy tűnik, lesz egy kis itthoni munkám. A volt (jelenlegi?) munkahelyemen kértek meg, hogy kicsit törődjek a honlappal, kéne valaki aki frissítgeti, aktualizálja. Napi 1-2 órát venne igénybe. Egyelőre próbaüzemmódban vagyok, gyűjtöm a tapasztalatokat, csinálgatom, aztán hamarosan újra leülünk, hogy hogyan tovább. Ha lesz belőle valami, akkor havonta egyszer kéne egy körutat is csinálnom az árudákban, na ezt még nem tudom hogy fogom kivitelezni, de addig kitalálom.
Most ennyit, hamarosan folyt.köv.
Megint nem írtam listát hogy mikről kéne beszámolnom, pedig már annyi minden az eszemben volt, na lássuk gyorsan: Temerin, nátha, játszóház, fogak, beszéd, munka. Először ezeket nézzük:
Jön a tavaszi szezon, Apa nem ér rá majd, úgyhogy gyorsan leruccantunk Temerinbe, mert előreláthatólag júniusig nem nagyon tudunk menni.
Ezek az utazások kezdenek egyre borzasztóbbá válni, pedig még a határon sem kellett sokat állni, de így is majdnem 4 óra volt az út. Persze alvás nélkül, úgyhogy végig szórakoztatnom kellett Benit, nagyon jó szolgálatot tett Apa telefonja, amire le lett töltve pár kedvenc mese. De ez sem volt önmagában elég, úgyhogy volt lámpa kapcsolgatás, játékdobálás az ülés elé, evés-ivás-nasi, zokni leszedés-felrakás huttyogó meg hijjegő hangokkal, hangos éneklés, képeskönyv nézegetés majd dobálás, aztán nagyjából a Temerin tábla környékén elszunnyadt. 5 perc pihi, majd jött az esti buli Mamáékkal, kipakolás, vacsi, játék, aztán nagy nehezen alvás, volt már vagy 10 óra...
Klassz volt az a pár nap, persze a napirendünk alaposan felborult, de ilyenkor mindig ez van. Itthon aztán hamar rendeződik mindig. Mentünk sétálni is, rögtön az első nap elhasalt szegénykém, és lehorzsolta az orrát, viccesen nézett ki...
Igyekeztünk eljutni sok helyre, de sajnos nem sikerült mindenkit meglátogatni akit szerettünk volna, kevés erre ez a 3-4 nap... Talán nyáron majd több időt tudunk lent tölteni.
Egy kicsit már náthásan mentünk le, épp a vége felé voltunk egy megfázásnak, aztán itthon újra kezdtük, sokkal durvábban... A szomszédok nyilván azt gondolják, hogy ahol napjában ennyit megy a porszívó, ott ragyog a lakás állandóan, de sajna eredeti funkcióját most nem nagyon tölti be a masina. Persze ha már elöl van, akkor gyakorta szaladok végig vele a lakáson, szóval azért tényleg nagyobb a tisztaság :-)
Nem tudom meddig tart, némileg javult a helyzet, a köhögés sem vészes, szakad fel rendesen aminek kell, de jó lenne már túl lenni rajta. Aztán úgy őszig remélem el is felejtjük az ilyesmi gondokat. Mikor lent voltunk, harmadnapra összeszedtem valami gyomornyavalyát, két napig jóformán nem is ettem, meg le is voltam gyengülve, de szerencsére hamar keresztülment rajtam, Beni el sem kapta. Na az nem hiányzott volna.
Évi barátnőmmel mostanában gyakran találkozunk, Benihez hasonló korú kisfia van (amúgy tőlük, vagyis az anyukájától vettük ezt a lakást), járunk sóbarlangba, meg néha felugranak, ha jönnek az anyukájához (aki ebben a házban a lakik). Nagyon aranyos a két gyerek együtt, jó nézni őket ahogy kapcsolatot teremtenek egymással, együtt szaladgálnak, és egyértelműen barátkoznak :-) A múltkor elnéztük a nyitvatartási időt a sóbarlangnál, és túl korán mentünk, de hogy ne menjünk feleslegesen, benéztünk a játszóházba, ami szintén abban az épületben van. Mi még sose voltunk, Éviék már többször. Nagyon klassz volt!!! :-) Egyrészt rajtunk kívül nem is volt senki, kicsit később egy kislány jött, de jól elvolt a három gyerek. Beni nagyon élvezte a hatalmas teret, ahol jól kirohangálta magát, volt labdafürdő is, ugrálóvár, mászóka, kismotor, de a lényeg hogy jóóóóó hosszú távon lehetett szaladgálni :-) Névnapjára most már biztos, hogy kismotort kap, a tartásán is biztosan javít (egész másképp ült rajta, egyenes derékkal), meg amúgy is nagyon tettszett neki, és ez olyan igazi, nagyfiús játék lesz. :-) Az is biztos, hogy néha-néha megyünk még a játszóházba, főleg ha rossz idő miatt nem lehet játszóterezni. Mama azt mondta, havi egyet bevállal anyagilag :-) (amúgy nem olcsó mulatság...)
Nagyon jó dolgunk van amúgy, mert Évi visz-hoz bennünket, kicsit már kellemetlen is hogy miattunk tesz kitérőt, még majd kitalálom, hogy háláljam meg.
Aránylag nyugodtan telnek a napjaink, meg az éjszakáink is, mostanság egyre hosszabban alszik éjszaka, és nem kel fel három körül, mint régebben. Van, hogy át is alussza teljesen az éjszakát. Remélem, ebbe a szinte idilli állapotba nem fog nagyon belerondítani a fogzás, mert az egyik szemfog nagyon nyomul, egy picit már át is törte az ínyét. Eddig nem volt nagy gond, remélem marad is így, és nem csak vihar előtti csend van.
Jelenleg tehát 12 foga van, meg ami most jól láthatóan bújik ki, a többit nem nagyon látom, ezt is onnan vettem észre hogy amikor orrporszi közben ordít, belátok a szájába. De mivel úgy helyezkedik el, hogy fejjel lefelé látom, így csak az alsók látszanak. Amúgy már kicsit örültem, mert kezdte egyre jobban viselni ezt az orrszívást, de csak 1-2 napig tartott, most ugyanúgy kapálózás van, meg tiltakozás. De ha muszáj, hát muszáj, nem kellemes, én is próbáltam.
Úgy tűnik, lassan a beszéd is beindul. Na mit mondott először? Hát peeeeersze, hogy az Apát. Bár sokszor csak úgy mondogatja, főleg ha meghallja a kaputelefon pittyenését, mikor Apa jön haza. Így aztán bárki jöhet, akkor is azt mondogatja, hogy Apa.
A másik szó, ami kezd egyértelmű lenni, az a hinta. Leginkább így: ÍÍÍÍÍÍnTÁÁÁÁ. Az Apa is inkább ÁÁÁppá.
Én, Anya, még a kanyarban sem vagyok.
Legvégül pedig rólam: bár még nincs lefixálva semmi, úgy tűnik, lesz egy kis itthoni munkám. A volt (jelenlegi?) munkahelyemen kértek meg, hogy kicsit törődjek a honlappal, kéne valaki aki frissítgeti, aktualizálja. Napi 1-2 órát venne igénybe. Egyelőre próbaüzemmódban vagyok, gyűjtöm a tapasztalatokat, csinálgatom, aztán hamarosan újra leülünk, hogy hogyan tovább. Ha lesz belőle valami, akkor havonta egyszer kéne egy körutat is csinálnom az árudákban, na ezt még nem tudom hogy fogom kivitelezni, de addig kitalálom.
Most ennyit, hamarosan folyt.köv.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése