Azt hiszem, a mai nappal befejeztük a szopizást...
Minden igyekezetem ellenére mindössze eddig sikerült, bár azt hiszem, nem kell szégyenkeznem, és örülnöm kéne, hogy egyáltalán eddig is ment. Sokan ismerik a történetet, hogy min mentem keresztül ezzel kapcsolatban, és itt is szeretném megköszönni a sok támogatást mindkét oldalról: azoknak akik a kitartás mellett segédkeztek, és azoknak, akik bátorítottak hogy ne legyen lelkiismeret furdalásom, hogy nem megy tökéletesen.
A legutóbbi, ezzel kapcsolatos bejegyzésem óta volt pár jó hetünk, de egy-két hete Beni elkezdte határozottan elutasítani a táplálás ezen módját, úgyhogy ez egyenes út volt az elválasztódáshoz. (úgy 20 évig várhat, amíg még egyszer ilyen közelségben lesz a női mellekkel... :-) )
Gondolom, hogy a hozzátáplálás is ludas a dologban, de ha ezt a filozófiát követem, akkor végül is mindenféleképpen csak pár hetünk lett volna még... Hiszen ha ragaszkodom a betöltött 6 hónap utáni kezdéshez, nyilván akkor is így járok, tehát két hét ide vagy oda már nem számít...
Nem mondhatnám, hogy konkrét tervem volt a szoptatással kapcsolatban, mármint nem szabtam határidőt, hogy meddig vagyok hajlandó csinálni, gondoltam majd alakul az magától. A fél évben reménykedtem, és bíztam benne, hogy akár 8-9 hónapig is megy majd, úgyhogy annak ellenére hogy többször is szinte lemondtam a dologról, azért némi csalódásként ért ez... Főleg, hogy olyan hirtelen történt, hisz egy hete még nagyon bizakodó voltam.
Azt hittem, könnyebb lesz, de nagyon hiányzik... Tudom, hogy a kötődés a gyermekemhez nem ezen múlik, és nem személy szerint engem utasít el. Előbb-utóbb véget ér ez a korszak, kinek előbb, kinek utóbb.
De mindenkinek azt mondom, becsülje meg ezeket a pillanatokat, amiket így tölthet a babájával...
És ha már hozzátáplálás, hát itt van a mai próbálkozásunk:
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése