Gyorsan egy összegzés, hogy hogy is állunk mostanság:
A leges-legfontosabb, hogy betöltöttük az 5 hónapot! :-) "Szülinapjára" kapott egy szurit a lábába, szerencsére az utolsót, most jó darabig nem kell ilyesmiért dokibácsihoz menni. Már sejthette, hogy valami disznóság készül ellene, mert mikor a doktorbácsi mosolyogva fölé hajolt, rögtön lebiggyedt a szája... :-) de lehet, hogy csak szimplán megijedt az idegen arctól. Mondanom sem kell, hogy jobb kedve nem lett ezután sem... De csak icipici sírás volt, aztán el is felejtette hogy megdöfték.
A gyógytorna hatására mutatkozik némi javulás a hason fekvés terén is (lehet, hogy anélkül is haladtunk volna, ki tudja...), már egész szépen tartja elöl a karját, és ha hátra is csapja, magától előrehozza. Persze minden kedv-függő... A támasztás még nem megy túl jól, de hát hova akarom én sürgetni, bőven van még idő mindenre...
Fog még sehol. Többször nyűgösebb különösebb ok nélkül, úgyhogy gondolom, közeleg az idő amikor kibukkan végre. Legalább egy, aztán a többivel is majdcsak megküzdünk...
Elkezdett végre igazán érdeklődni a környezete iránt. Többet nézelődik, nyújtózik tárgyak után. Eddig ha játékokkal hadonásztam előtte, csak bambán nézett és nem értette mit akarok, de most már nagy mosollyal az arcán nyúl feléjük. Ha elcsípte őket, mehetnek a szájba rögtön. :-) Kevés olyan dolog van körülöttünk újabban, ami nem úszik a nyálban.
Próbálgatja a hangját is. De még hogy! Mondtam Apának, hogy egyszer valaki ránk küldi majd a gyámügyeseket, mert kívülről úgy hallatszik, mintha kínoznánk, azért visít így. A nevetésnek is egész sor változatát produkálja már, a hümmentőtől a gyöngyöző kacajig. Az, hogy épp mi tetszik neki nagyon, még mindig teljesen esetleges, egy fix dolog van, a csikizés. :-)
Elkezdtünk kicsit komolyabb kajákat is enni. Persze még nem nagy mennyiségben. Alma már régebben is volt, de próbáltuk már a sütőtököt, meg a répát is. Eddig még ha bármit a szájába adtam, még csak nem is fintorgott (még a C vitamin cseppeknél sem, pedig az savanyú...). Remélem, majd annak idején, a spenótnál is megmarad a lelkesedés... :-)
Súlyban az elmúlt egy hónapban nagyon keveset gyarapodott, meg is ijedtem picit... Igaz, beteg is volt. De nőtt 2,5 centit, hát az is valami! Úgy látszik, van amikor hízik, és van, amikor csak nyúlik. Nem baj ez, szép formás baba, és látszatra is teljesen jól van, úgyhogy aggodalomra semmi ok.
Apropó, betegség... Prüntyő kezdte orrfolyással, köhögéssel, de hál'Istennek 2-3 nap alatt keresztül ment rajta. Orrporszívózás ment még éjjel háromkor is, szomszédok nem reklamáltak szerencsére... (nem nagyon érdekelt volna...). Azután jöttünk mi Apával, nagyjából két hétre kidőltünk, a gyerek addigra már el is felejtette, hogy milyen betegnek lenni. Különben az a három nap rettenetes volt nekem, borzasztó volt látni, hogy hogy szenved...
Az alvásra újabban nem lehet panaszom. Egy-két hete egyszer ébred éjszaka, úgy 4 körül, aztán fél 8 kor kelünk legközelebb. Ezt már lájkolom. :-)
Baloldalt a vers:
Amit nem lehet soha pénzért kapni.
Valamit, ami emlékül marad,
Valamit, ami szívből fakad.
Így hát beleadtam eleget,
Sok jót, szépet, és a szívemet.
Mert szív nélkül az ajándék
Csak egy egyszerű jó szándék.
Ezért megírtam e versem,
Beleadtam szívem, lelkem.
Ettől lett ez az ajándék
Nem csak szimpla jó szándék,
Hanem egy nagyszerű emlék,
Mert ha olvasod, olyan mintha Veled lennék.
Nem saját költemény, de teljesen ilyesmit képzeltem el, úgyhogy "loptam" ... :-)
Átadáskor a hatás persze nem maradt el... :-)
Holnap ünnepnap! Ez alkalomból egy képecskével búcsúzom most: :-)
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése