A legjobb időszak ez a mostani. Oké, vannak hisztik, meg dackorszak, plusz ami erre a korosztályra jellemző, de tudom, hogy ez a szint, ahol most tart, sajnos vészesen a végéhez közeledik...
Ahogy nyílik a kis értelme, ahogy kifejezi magát a maga kis suta módján a sajátos és napról-napra bővülő szókincsével; ahogyan kifejezi - kimondja hogy szeret bennünket; ahogyan utánozza a felnőttek dolgait, valamiért minden nap könnyet csal a szemünkbe és megnevettet minket.
Felsorolni sem lehet, hogy mennyi cukisággal találkozunk vele kapcsolatosan minden egyes nap, és ahogy haladunk előre az időben, minden, addig szenzációként megélt dolog egyszer csak természetessé válik: amin ömlengtünk két hete, az ma már magától értetődő. Ami nagy szám volt egy hónapja, az mára már a világ legtermészetesebb dolga.
Tudom, hogy mindig lesz majd olyan, aminek örülni lehet, amire büszkék lehetünk, legyen az egy piros pont, egy ötös, egy versenyen elért siker, vagy bármi, de az már nem lesz olyan, mint ezek a kisgyerekes dolgok. (vagy igen? :-) )
Rengeteget beszél, és nagyon jókat derülünk azon amiket, és ahogy mond.
Ágy- és szobatiszta (persze néha előfordulnak balesetek), ez is pipa.
Az önállóságban még van mit fejlődni, de ez is rohamosan halad. És az ovi ezen, és más hiányosságokon biztosan sokat segít majd.
7-8 hónapos lehetett, amikor azért bőgtem, hogy elmúlik ez a cuki babakor, és megnő, és már nem lesz olyan aranyos.
Most még mindig itt tartok, csak már kevesebbet sírok... :-)
Jó lesz ezekre visszagondolni, mikor majd kamaszként kizavar a szobájából, elküld jó messzire ha jönnek a haverok, vagy ha majd eljön az az időszak amikor kirepül a családi fészekből...
Na de nagyon előre szaladtam... Egyelőre még három éves sincs, és csak a második ovis napján vagyunk túl. Ma már volt egy kis sírás, de megnyugtatható és egyébként jól elvolt, szóval nem aggódom. Szerintem szeretni fogja. Holnap terv szerint már bent is alszik, na majd meglátjuk...
Ahogy nyílik a kis értelme, ahogy kifejezi magát a maga kis suta módján a sajátos és napról-napra bővülő szókincsével; ahogyan kifejezi - kimondja hogy szeret bennünket; ahogyan utánozza a felnőttek dolgait, valamiért minden nap könnyet csal a szemünkbe és megnevettet minket.
Felsorolni sem lehet, hogy mennyi cukisággal találkozunk vele kapcsolatosan minden egyes nap, és ahogy haladunk előre az időben, minden, addig szenzációként megélt dolog egyszer csak természetessé válik: amin ömlengtünk két hete, az ma már magától értetődő. Ami nagy szám volt egy hónapja, az mára már a világ legtermészetesebb dolga.
Tudom, hogy mindig lesz majd olyan, aminek örülni lehet, amire büszkék lehetünk, legyen az egy piros pont, egy ötös, egy versenyen elért siker, vagy bármi, de az már nem lesz olyan, mint ezek a kisgyerekes dolgok. (vagy igen? :-) )
Rengeteget beszél, és nagyon jókat derülünk azon amiket, és ahogy mond.
Ágy- és szobatiszta (persze néha előfordulnak balesetek), ez is pipa.
Az önállóságban még van mit fejlődni, de ez is rohamosan halad. És az ovi ezen, és más hiányosságokon biztosan sokat segít majd.
7-8 hónapos lehetett, amikor azért bőgtem, hogy elmúlik ez a cuki babakor, és megnő, és már nem lesz olyan aranyos.
Most még mindig itt tartok, csak már kevesebbet sírok... :-)
Jó lesz ezekre visszagondolni, mikor majd kamaszként kizavar a szobájából, elküld jó messzire ha jönnek a haverok, vagy ha majd eljön az az időszak amikor kirepül a családi fészekből...
Na de nagyon előre szaladtam... Egyelőre még három éves sincs, és csak a második ovis napján vagyunk túl. Ma már volt egy kis sírás, de megnyugtatható és egyébként jól elvolt, szóval nem aggódom. Szerintem szeretni fogja. Holnap terv szerint már bent is alszik, na majd meglátjuk...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése