túl egy betegségen, készülődés az első szülinapi zsúrra, és egyébként kedvesek az angyalkák vagy nem?
Hihetetlen hogy már megint itt tartunk... közeleg egy újabb szülinap. Az első kettő előtt nem volt nagy várakozás, nem igazán fogta fel hogy tulajdonképpen milyen jelentőséggel is bír ez a bizonyos nap, de most nagyon sokat emlegetjük, tulajdonképpen Apa szülinapja óta (április). Hogy majd neki is lesz, és akkor lesz tortája amin lesznek gyertyák, meg kap ajándékot, meg jönnek vendégek őt ünnepelni. Aztán ugye ebből az lett, hogy minden szelet tortánál, amit csak úgy vettünk cukrászdában (mert miért is ne? :-) ) azt hitte hogy már szülinap van. Sokszor kellett elmagyarázni a szülinap és a torta közötti összefüggéseket illetve nem-összefüggéseket. Most már azt is tudja hogy mindenkinek van SAJÁT szülinapja, és mikor beharagoztam hogy áthívjuk a kis barátait vendégségbe, nahát azóta ez minden napos téma. (Hol negatív, hol pozitív értelemben. Általában örömmel várja, de ha épp hiszis, akkor közli hogy nem akarja hogy jöjjenek, nem akarja hogy legyen születésnapja, nem akar tortát, ne jöjjön senki. Aztán mikor mondom hogy oké, akkor mindjárt fel is hívok mindenkit hogy mi a helyzet, akkor meg változik a vélemény... :-) Hangulatember, na. )
Sokat hezitáltam amúgy ezen a buli-dolgon, jó-e az nekünk, hogy megtöltjük a lakást gyerekekkel (tesók is jönnek persze, ahol vannak!), de végül úgy döntöttem hogy miért ne, nem kell majd minden évben party-t rendezni, de most, hogy jóformán ez az első olyan szülinap aminek -mondjuk úgy - tudatában van, akkor legyen ez tényleg nagyon emlékezetes!
A terv egyébként annyi hogy jövő hét csütörtökön ovi után átjönnek a gyerekek, és mondjuk este 8-ig itt lesznek. Lesz lufi, játék akad bőven, talán sikerül a szülőkkel beszélgetni is valamit (nem az lesz a cél :-) ), nasi, iszi, és persze torta. Mivel a vendéggyerekek többsége nagyjából Benivel egyidőben tölti/töltötte be a 3-at, és mind ovisok, így arra gondoltam hogy a torta díszei (még nem tudom milyen torta lesz...) ovis jelek lesznek: holdacska, kisautó, virág, mackófej, és bár Kis G. már idősebb, de ő se maradjon le, így még egy marcipángyertya is lesz az igazin felül. (remélem jól emlékszem hogy gyertya a jele, el ne felejtsem megnézni...). Vettem színes marcipánmasszákat, 4-5 szín van benne, majd gyurmázunk egy jót.
Ja, és majd egy papírt is ki kell tennem a faliújságra a lépcsőházban hogy mire számítsanak a lakók...
A buli egyébként az eredeti terv szerint éppen ma lett volna. De Beni múlt héten lebetegedett (mandulagyulladás), és mivel még nagyon friss a gyógyulás, így Évire hallgatva inkább elnapoltuk. Bár ugye ma már ment oviba, és ott nem 5 gyerek van még hanem 15 legalább, de mindegy, egy hét ide vagy oda már nem számít, meg így nekem is több időm lesz készülni.
Vasárnap jön Messzi Mama és Tata Temerinből, előtte lehet hogy Anyuékkal, Dédiékkel tartunk még egy kis ünneplést, de esetleg csak úgy, hogy mi kimegyünk Dédiékhez úgy ahogy tavaly.
A nagyfiúvá válás komoly lemondásokkal is jár ám. Lehet, hogy azt a pár napot még kibírhattam volna, de most adódott a helyzet, így belevágtam, lesz ami lesz...
Előző nap már beszéltük hogy Kis G-nek, V-nek (ovis barátok) már egészen biztosan nincs cumija, még alváshoz sem. Közölte hogy már ő is nagyfiú, neki se kell cumi, és könnyelműen felajánlotta, hogy holnap (azaz tegnap) kidobhatjuk a kukába, csak még azért utoljára alszik vele egyet.
Naná hogy elfelejtette, így én diszkréten figyelmeztettem, és még a vihar kitörése előtt kitaláltam hogy mi lenne, ha összeszednénk az összeset, betennénk egy dobozba, és írnánk egy levelet az angyalkáknak. Ilyen lett:
Hiába segédkezett lelkesen, azért amikor TÉNYLEG nem volt alváshoz cumi, volt egy kis ordítás. "Nem akarok nagyfiú lenni, nem akarom hogy születésnapom legyen, ne jöjjenek a vendégek, Mamáék se, nem akarok tortát, ne jöjjenek az angyalkák". Ez ment egy darabig, néha csillapodott, akkor meggondolta magát, hogy talán még is jó ha hoznak ajándékot, majd jött egy mese, és újra kérte a cumit, és az egész kezdődött elölről... Sokáig beszélgettünk még lefekvés előtt, végül sírás nélkül, de jó későn aludt el, de annyi baj legyen.
Na most már viszont nincs visszaút... Volt egy pont amikor inkább hagytam volna az egészet a fenébe, de úgy voltam vele hogy most vagy soha.
Reggel aztán folytatódott a hiszti, mikor látta hogy eltűnt a doboz, és valami más volt ott. Látni sem akarta, és talán kicsit haragudott is az angyalkákra... Aztán szép lassan megenyhült és megengedte hogy levegyem a meglepetéseket: egy szép könyvet, egy szájharmonikát és egy kis csokit (jólvan, tudom, hogy reggel háromnegyed hétkor nem csokival kéne indítani, de ez most egy nagyon kivételes eset volt...)
Egy gondom volt még, éspedig az, hogy az oviban még van egy cumija, alvásnál szokták odaadni neki... Szóltam reggel az óvónéninek hogy mi volt az este, mondta hogy majd valahogy elfelejti odaadni, vagy majd nagyon nem találja, lehet hogy ott is jártak azok az angyalkák. De mondtam hogy semmi gond ha odaadja, nem kell hogy nagyon sírjon és emiatt a többi gyerek esetleg ne tudjon aludni. Legyen az egy utolsó alkalom ott is, délután mindenképpen elhozom és ma is eljátsszuk ugyanazt. Előbb-utóbb túl leszünk ezen is.
Bizony, a nagyfiúvá válásnak vannak nehezebb pillanatai, de igyekszem majd kárpótolni valamivel :-)
Na akkor visszaszámlálás indul, már csak hármat alszunk a harmadik szülinapig! :-)
Hihetetlen hogy már megint itt tartunk... közeleg egy újabb szülinap. Az első kettő előtt nem volt nagy várakozás, nem igazán fogta fel hogy tulajdonképpen milyen jelentőséggel is bír ez a bizonyos nap, de most nagyon sokat emlegetjük, tulajdonképpen Apa szülinapja óta (április). Hogy majd neki is lesz, és akkor lesz tortája amin lesznek gyertyák, meg kap ajándékot, meg jönnek vendégek őt ünnepelni. Aztán ugye ebből az lett, hogy minden szelet tortánál, amit csak úgy vettünk cukrászdában (mert miért is ne? :-) ) azt hitte hogy már szülinap van. Sokszor kellett elmagyarázni a szülinap és a torta közötti összefüggéseket illetve nem-összefüggéseket. Most már azt is tudja hogy mindenkinek van SAJÁT szülinapja, és mikor beharagoztam hogy áthívjuk a kis barátait vendégségbe, nahát azóta ez minden napos téma. (Hol negatív, hol pozitív értelemben. Általában örömmel várja, de ha épp hiszis, akkor közli hogy nem akarja hogy jöjjenek, nem akarja hogy legyen születésnapja, nem akar tortát, ne jöjjön senki. Aztán mikor mondom hogy oké, akkor mindjárt fel is hívok mindenkit hogy mi a helyzet, akkor meg változik a vélemény... :-) Hangulatember, na. )
Sokat hezitáltam amúgy ezen a buli-dolgon, jó-e az nekünk, hogy megtöltjük a lakást gyerekekkel (tesók is jönnek persze, ahol vannak!), de végül úgy döntöttem hogy miért ne, nem kell majd minden évben party-t rendezni, de most, hogy jóformán ez az első olyan szülinap aminek -mondjuk úgy - tudatában van, akkor legyen ez tényleg nagyon emlékezetes!
A terv egyébként annyi hogy jövő hét csütörtökön ovi után átjönnek a gyerekek, és mondjuk este 8-ig itt lesznek. Lesz lufi, játék akad bőven, talán sikerül a szülőkkel beszélgetni is valamit (nem az lesz a cél :-) ), nasi, iszi, és persze torta. Mivel a vendéggyerekek többsége nagyjából Benivel egyidőben tölti/töltötte be a 3-at, és mind ovisok, így arra gondoltam hogy a torta díszei (még nem tudom milyen torta lesz...) ovis jelek lesznek: holdacska, kisautó, virág, mackófej, és bár Kis G. már idősebb, de ő se maradjon le, így még egy marcipángyertya is lesz az igazin felül. (remélem jól emlékszem hogy gyertya a jele, el ne felejtsem megnézni...). Vettem színes marcipánmasszákat, 4-5 szín van benne, majd gyurmázunk egy jót.
Ja, és majd egy papírt is ki kell tennem a faliújságra a lépcsőházban hogy mire számítsanak a lakók...
A buli egyébként az eredeti terv szerint éppen ma lett volna. De Beni múlt héten lebetegedett (mandulagyulladás), és mivel még nagyon friss a gyógyulás, így Évire hallgatva inkább elnapoltuk. Bár ugye ma már ment oviba, és ott nem 5 gyerek van még hanem 15 legalább, de mindegy, egy hét ide vagy oda már nem számít, meg így nekem is több időm lesz készülni.
Vasárnap jön Messzi Mama és Tata Temerinből, előtte lehet hogy Anyuékkal, Dédiékkel tartunk még egy kis ünneplést, de esetleg csak úgy, hogy mi kimegyünk Dédiékhez úgy ahogy tavaly.
A nagyfiúvá válás komoly lemondásokkal is jár ám. Lehet, hogy azt a pár napot még kibírhattam volna, de most adódott a helyzet, így belevágtam, lesz ami lesz...
Előző nap már beszéltük hogy Kis G-nek, V-nek (ovis barátok) már egészen biztosan nincs cumija, még alváshoz sem. Közölte hogy már ő is nagyfiú, neki se kell cumi, és könnyelműen felajánlotta, hogy holnap (azaz tegnap) kidobhatjuk a kukába, csak még azért utoljára alszik vele egyet.
Naná hogy elfelejtette, így én diszkréten figyelmeztettem, és még a vihar kitörése előtt kitaláltam hogy mi lenne, ha összeszednénk az összeset, betennénk egy dobozba, és írnánk egy levelet az angyalkáknak. Ilyen lett:
Hiába segédkezett lelkesen, azért amikor TÉNYLEG nem volt alváshoz cumi, volt egy kis ordítás. "Nem akarok nagyfiú lenni, nem akarom hogy születésnapom legyen, ne jöjjenek a vendégek, Mamáék se, nem akarok tortát, ne jöjjenek az angyalkák". Ez ment egy darabig, néha csillapodott, akkor meggondolta magát, hogy talán még is jó ha hoznak ajándékot, majd jött egy mese, és újra kérte a cumit, és az egész kezdődött elölről... Sokáig beszélgettünk még lefekvés előtt, végül sírás nélkül, de jó későn aludt el, de annyi baj legyen.
Na most már viszont nincs visszaút... Volt egy pont amikor inkább hagytam volna az egészet a fenébe, de úgy voltam vele hogy most vagy soha.
Reggel aztán folytatódott a hiszti, mikor látta hogy eltűnt a doboz, és valami más volt ott. Látni sem akarta, és talán kicsit haragudott is az angyalkákra... Aztán szép lassan megenyhült és megengedte hogy levegyem a meglepetéseket: egy szép könyvet, egy szájharmonikát és egy kis csokit (jólvan, tudom, hogy reggel háromnegyed hétkor nem csokival kéne indítani, de ez most egy nagyon kivételes eset volt...)
Egy gondom volt még, éspedig az, hogy az oviban még van egy cumija, alvásnál szokták odaadni neki... Szóltam reggel az óvónéninek hogy mi volt az este, mondta hogy majd valahogy elfelejti odaadni, vagy majd nagyon nem találja, lehet hogy ott is jártak azok az angyalkák. De mondtam hogy semmi gond ha odaadja, nem kell hogy nagyon sírjon és emiatt a többi gyerek esetleg ne tudjon aludni. Legyen az egy utolsó alkalom ott is, délután mindenképpen elhozom és ma is eljátsszuk ugyanazt. Előbb-utóbb túl leszünk ezen is.
Bizony, a nagyfiúvá válásnak vannak nehezebb pillanatai, de igyekszem majd kárpótolni valamivel :-)
Na akkor visszaszámlálás indul, már csak hármat alszunk a harmadik szülinapig! :-)
